péntek, november 16, 2018

TGIF

Ah, két bemutató órát már letoltam, hétfőn lesz még egy utolsó. A héten az egyik kollégámmal csúnya konfliktusba keveredtem, aminek kapcsán azt fontolgattam, hogy felmondok, mert amúgy is nagyon elegem van, aztán sokat beszélgettem Marcival, aki türelemre intett (mint mindig), Marcika meg elkezdte mondogatni, hogy inkább másik osztályba/iskolába szeretne járni, hiába, a bajok csőstül jönnek...

csütörtök, november 15, 2018

szerda, november 14, 2018

Marcus különkiadás vol.453781267

Marcuskának végre hasznosították a fölös energiáit: a napköziben azért nem csinált leckét, mert ő magyarázta és gyakoroltatta a többiekkel az óra leolvasását (!!).
Hálálkodva jöttek oda hozzám a tanító nénik a valakik, akik a gyerekekre vigyáznak (nincs napközis tanáruk, ezért valami pénzügyes nőci (!) van velük délutánonként; de tényleg nincs tanárhiány, röhögnöm kell), hogy Marcika (és persze Léna, de ő Miss Tökély, úgyhogy ez egyértelmű) nélkül nem tudták volna mindenkinek elmagyarázni, mert túl sokan nem értik és külön megdicsérték, hogy mennyire türelmes és kedves.
Szegény drága kisfiam, imádkozom, hogy ne menjen tanárnak (sajnos egyértelmű tanárvénája van, imád magyarázni és feladatokat gyártani meg Lénának parancsolgatni és jegyeket osztani).
Előző nap egyébként megint valami oltári balhéba keveredett az udvaron; már lassan laposkúszásban közlekedem az iskolában, mert Marcika folyton valami botrányos dolgot művel, hisztizik, káromkodik, üvölt a többiekkel, rémes.
Járunk szorgalmasan a pszichológushoz, de hogy lesz-e bármi látszatja, arról fogalmam sincs.




PS: Léna pedig volt iskolai matekversenyen; nagyon remélem, hogy mehet az országos fordulóra is, mert imád matekozni és furcsa módon versenyezni is...

szombat, november 10, 2018

I miss my own edge*

és különben is imposztor-szindrómám van így a bemutató órák előtt.

Kívánjatok nekem sok szerencsét!




* ahogy elnézegettem az unokahúgom, rájöttem hirtelen, hogy mi hiányzik a gyerekes létemből


PS: Marci  megtanulta  gyakorolja a kedvemért a Holdfény szonátát, úgyhogy nem lehet okom panaszra.

péntek, november 09, 2018

slave to the wage vol.54789235

Majd egyszer írok, de valahogy most az van, hogy non-stop dolgozom.
A tanmenet mizériát* felváltotta az 'átállunk az e-naplóra**, januárig vezessünk kettős könyvelést' és 'tartsunk ezer bemutató órát, mert lasszóval fogjuk a diákokat'-mizéria.
Az elmúlt hetekben két kollégám is felmondott; istenem, milyen igazuk van!



* a legújabb az, hogy pontozzák a tanmenetet
** a világ legszarabb e-naplóját vezetik be központilag, hányok tőle

szombat, október 27, 2018

Őszi szünet ON

Holnap négyre* jön értünk a taxi, őő, hatkor kell lefeküdnünk (ez már anno az Amerikába költözéskor sem sikerült, pedig emlékszem, kb háromkor keltünk, jesus).
Londonból rögtön Doverbe és Canterbury-be kirándulunk, állati boldog vagyok, utazunk, megyünk, Londonka!


* jav. fél négyre, úgyhogy fél háromkor kelünk

csütörtök, október 25, 2018

Nem tudja, tanítja vol.453278963

Ezért* mindenképpen kap valamit a tanárnő...
(Valaki halkan benyögi) Idegösszeroppanást...
(Egy másik diák összegez) Á, nincs akkora ajándék, amekkora bunkók vagyunk!**



* az érettségi felkészítésért és az ordas tahóság elviseléséért
** pedig az önkritika nem jellemző erre a generációra, a csoportomra meg aztán különösen nem

szerda, október 24, 2018

Van két macska

Most az van végül a macskákkal, hogy kontrollált kinti életük van - na jó, hát próbáljunk csak egy macskát kontrollálni -: kimegyek/kimegyünk, mikor kiengedjük őket, aztán ha bármiért bejövünk, nyitva hagyjuk a teraszajtót.
Tök jól működik, a kertben maradnak, fára másznak, őrültködnek, vágtatnak, vadásznak, aztán pár óra múlva hazajönnek - meg közben is be- bekukkantanak, néha rémülten vágtatnak haza ha valami hangtól megijednek -, úgyhogy mindig itthon éjszakáznak és akkor sem mennek ki, ha nem vagyunk itthon.
Nagyon kis okosak egyébként, kint jönni szoktak, ha hívom őket, szerintem a nevükre is hallgatnak; jó, végülis négy hónapon át építgettük a kapcsolatunkat, nyáron folyamatosan velük voltunk, szerintem egészen a bizalmukba fogadtak mostanra.



vasárnap, október 21, 2018

politikai

Régen viszonylag sokat politizáltam a blogban a magam indulatos módján, de egy ideje már nem teszem, mert olyannyira felháborít nagyjàból minden, ami ebben az országban történik, hogy nem is tudnám hol kezdjem az elégedetlenkedést, hogy mit emeljek ki, hogy hogyan beszéljek azokról a dolgokról, amiket kimondani sem érdemes.