kedd, szeptember 17, 2019

"Szóra sem érdemes. Nem fontos."

Hát ezt akár én is írhattam volna, évek óta ezeken tűnődöm, na meg nem véletlenül senyvedek egy gimnàziumban minden meggyőződésem ellenére.

vasárnap, szeptember 15, 2019

(s)iker vol.452367812

A gyerekek most már egy ideje biztosan bicikliznek, úgyhogy ezen a hétvégén mindkét nap elmentünk "túrázni"; na jó, hát nem kell nagyon komoly dologra gondolni - mi Marcival elég rutinos biciklisek vagyunk, de a Gödöllői dombság azért nekünk is elég kemény terep -, csak kicsit tekeregtünk pár kilométert, a gyerekek imádták.
Jaj, én annyira élvezem, hogy már ilyen nagyok és lehet mindenféle szuper programokat szervezni velük - a csecsemők és kisgyerekek irtó cukik, de annyival izgalmasabb dolgokat lehet csinálni ezekkel a nagy culákkal; alig várom, hogy moziba és színházba cipeljem őket!
Ja, az is ide kapcsolódik, hogy ők meg irtóra élvezik, hogy a Harry Pottert olvasom (már a harmadik kötet közepén járok), egy csomót idézünk egymásnak, meg elemezzük a történéseket - ők folyamatosan újraolvassák az összes kötetet -, ez is tök jó.
Szóval hiába kamaszosan undokok néha, de ezek a dolgok nagyon-nagyon tetszenek.


csütörtök, szeptember 12, 2019

ahogy a dolgok vannak aka slave to the wage vol.sokmillió

Az is milyen elgondolkodtató azért, hogy àtmész félállásba és rögtön az a kérdés, hogy de mit fogsz csinálni a kieső időddel?
Egy normális világban végülis lehetne opció, hogy nem akarom szarrá dolgozni magam, szeretnék a pénzkeresésen kívül mást is csinálni, na meg van úgyis két gyerekem, gyereket nevelni meg úgy hallottam, nem kis feladat.
Tehát akár lehetne az is a válaszom erre a kérdésre, hogy semmi mást nem fogok csinálni, élni fogok, gyereket nevelni, römizni Marcikával, Lénával ágyban olvasgatni, Marcival esténként nem félájultan beszélgetni, bámulni a falat, a fákat a kertben, kávét inni, megnyugodni, bambulni, nyálcsorgatni, lelassulni.
A nemnormális világ viszont - ebben élünk mi most itt, Magyarországon - azt követeli meg, hogy szarrá dolgozd magad (általában) kevés pénzért, lehetőleg napi nyolc órában, de jobb, ha még kevesebb időd van magadra.*

Engem ez annyira lehangol, hogy megyek is, élek kicsit, bár pénzem az nincs rá


* Tudom, tudom, idealista vagyok, másfél fizetésből nem lehet megélni és különben is, mit képzelek?!

PS: Egyébként szerintem ez a tizenkét óra egy olyan viselhető óramennyiség, ennek kéne a főállású óraszámnak lenni és akkor nem lenne mindenki pályaelhagyó kipurcant idegroncs.

szerda, szeptember 04, 2019

slave to the wage vol.5643789

A tanári zsebkönyvem az egyetlen jó a tanévben.
(Kis megszakítással) öt éve a közoktatásban dolgozom és most van az, hogy nagyon elég volt belőle.


kedd, szeptember 03, 2019

Van két macska

Na, egyelőre nem költöztem Kamcsatkára, de kemèny napunk volt ma Bellával (amúgy kedden nincs órám, elég csodálatos): egy szemész állatorvoshoz voltunk hivatalosak (mert csúnyán ráhúzódott a szemére ez a hülye macskanátha); zuhogó esőben utaztunk oda-vissza három órát a világ egyik leglehangolóbb helyén, Kőbányán, ráadásul az ellenőr is jött a villamoson - naná, hogy nem volt jegyem, egyszerűen nem volt erőm elvonszolni a macskát a zuhogó esőben az automatához.
Tök felszabadító volt egyébként az érzés, hogy kész, ebből nem tudom kidumálni magam, megbüntetnek, ez van. Körülöttem már mindenki vette elő a jegyét, bérletét, én meg csak ültem, várva az ítéletet. És akkor, haha.
A velem szemben ülő csajnak volt valami kedvezményre jogosító igazolványa, ami lejárt és amíg ők ezen cseszekedtek, addig szépen leszálltam a következőnél és vettem jegyet. Ritkán van mázlim, már megérdemeltem.
Bella szemét cseppenteni kell (megőrülök már a cseppentéstől) aztán mehetünk megint kontrollra, egy szép, kőbányai túrára.


hétfő, szeptember 02, 2019

ahogy a dolgok vannak

Hahaha. Csak, hogy ne legyek túl szentimentális: ma, a gyerekek egymással való rémes és iszonyatosan unalmas és idegesítő piszkoskodását követően ordítva ultimátumot adtam nekik: vagy ők mennek bentlakásos katonai iskolába, vagy én költözöm Kamcsatkára még ma este.

Megszeppenve lefeküdtek, én meg duzzogva Harry Pottert* olvasok. Szerintem beledöglök a kamaszkorukba.



* valamelyik nap elkezdtem olvasni, mert halàlra untam a saját fellengzős könyvemet és teljesen beszippantott


PS: Marci holnap végre hazajön, én meg bevonulok egy idegszanatóriumba három évre. 
Komolyan visszasírom az időt, amikor az alvástanítás meg a hozzátáplálás volt a legnagyobb problémám...!

szombat, augusztus 31, 2019

"Elhull a virág, eliramlik az élet" vol.561238779

Komolyan majdnem sírtam, ahogy összeraktam az új füzeteket; hihetetlen, hogy a gyerekek már harmadikba mennek!
És hiába, hogy gyötrelmes volt sokszor a nyár mert már egymás agyára mentünk, de közben azért borzasztóan összenőttünk, igazi gyászreakcióm van a gondolattól, hogy hétfőtől megint sok időt töltünk majd külön (nem, nekem semmi se jó, mint tudjuk).

Ráadásul a saját munkám miatt külön pocsék a kedvem: igaz, hogy csak 12 órám lesz (és a szánalmas fizetésem felét kapom természetesen), de idén sikerült megalkotni a világ legszarabb órarendjét, úgyhogy világos, hogy semmi mást nem tudok majd csinálni - fordítani pl nehéz azért csak egy-egy órát - egy csomószor a nap közepén kell bemennem a suliba, fasza.

csütörtök, augusztus 29, 2019

Anyasors

Az összes kötelességemet és tizenhatodik nyàri könyvemet elhanyagolva römiztem egész délután, most már Léna is beszállt, kábé negyvenhárom percig gondolkodik minden körben, Marcussal megőszülünk, mire mi jövünk.
Bevallom, én erőltettem, hogy játsszunk még és még és rablót és kopogóst is, imádom.

szerda, augusztus 28, 2019

Olvasós, römis meg biztos más is van benne, csak lusta vagyok végiggondolni is, 35 fok van, jesus

A legjobb azért a nyárban az volt, hogy vadállati mennyiséget olvastam, most olvasom épp a tizenötödik nyári könyvemet; volt köztük felejthető is, de a Text az egy kötelező mű (én már leakasztottam a pasi többi könyvét is).
Akartam hosszabban is írni róla, de egyrészt mostanában - úgy három éve - lusta vagyok írni, másrészt megtanítottam Marcust rablórömizni, úgyhogy nem nagyon érek rá.

vasárnap, augusztus 25, 2019

Léni különkiadás

Ajjaj. Szerintem ez mostantól hivatalos: Léna súlyos kiskamaszságban szenved.
Ajtót csapkod, gonosz boszorkaként rikácsol, mindenen megsértődik, vitatkozik, ellenkezik, időnként nagyon szemtelen és úgy egyáltalán, eléggé kifordult önmagából.
Kíváncsi vagyok mi lesz az iskolában, eddig ugye ügyesen nyomta a szuperokos szuperfegyelmezett szupercuki lányka szerepet, de simán lehet, hogy harmadikra már csak a szuperokos marad...