szerda, április 01, 2020

nem tudja, tanítja vol.453612334578

Jaj, annyira cukik a diákjaim! Valahogy most, hogy mindenkivel folyamatos online ügyleteim vannak - leckét javítunk, felelünk, beszélgetünk, viccelünk, tanulunk, mindezt ezerféle csatornán -, az egész tanítás sokkal személyesebb lett (persze tízszer annyi munka is), de a gyerekek nagyon rendesek; jó, hát az eddigi lógósok most is lógósok, de azért a legtöbben próbálnak megfelelni, persze szegényeknek lóg a belük, én mondjuk nagyon kímélem őket, csak pici feladatokat kapnak, azok is online megoldhatók, nincs dolgozat, csak minimál felelés (arra adok jegyeket), de sok tanár (szerintem a kollégáim is páran) meg van őrülve, csak küldik, küldik a sok feladatot vég nélkül, hogy mit akarnak bizonyítani, franc tudja.

péntek, március 27, 2020

Day 10

Néha elkezdek félni, meg azon gondolkozom, hogy, a régi háziorvosom szavaival, a "lötyögős szívbillentyű"* betegségnek számít-e egyáltalán.
Amúgy ma tök jót fociztunk és tollasoztunk a kertben, a gyerekek pedig változatlanul szuper jó fejek: amíg mi tanítottunk (Marci nagyon cukin a kvantumokról mormolt a szomszèd szobában, míg én gyorstalpalót** tartottam a folyamatos múlt időből), addig megcsináltak minden leckét.
A nemzeti pedagógiai kar nemtomkicsodája ma hosszú e-mail-ben köszönte meg áldozatos munkánkat, hát remek, adhatna mondjuk pénzt is, ha már.








* ami kellemetlen szívritmuszavart okoz és még a főiskolán derült ki, hogy ilyenem van
** 20 percesek az online órák, de iszonyat nehéz ilyen kevés időt értelmesen eltölteni

szerda, március 25, 2020

péntek, március 20, 2020

"may you live in interesting times"

Kicsit olyanok most például a kollégáim, mint egy mániás-depressziós a mániás szakaszban. Kicsit valahogy mindenki olyan.
Hogy karöltve harcoljunk, csináljuk meg, éljük túl, vicceljük el, cseteljünk, zsezsegjünk non-stop és majd minden megint jó lesz.
Közben meg a láthatatlan ellenség itt ólálkodik körülöttünk.
Lenne hozzá legalább ocsmány idő: olyan gúny van ebben a napsütésben.

csütörtök, március 19, 2020

aszonták kell napirend

Írtunk.


Day 4 aka Feljegyzések a régi életük után sóvárgó tanárok házából

Miközben online tanítok, a gyerekeim összebalhéznak a szomszéd nénivel az átrúgott focilabdán, plusz megérkezik egy futár és a kertész, aki permetezni akar, plusz kinyittatni a kerti csapot. (Nem, nem vagyunk akkora burzsujok, hogy kertészünk van, ez a kertész csak permetezni szokott nagy ritkán, mert mi azt nem tudunk.)

A gyerekeim amúgy állati rendesek, pillanatok alatt megcsinálják a napi feladatokat, de délután még krókuszokat kell hajtogatnunk, mer a technika óra az fontos ám. Olyan kézügyességem van, mint egy csecsemőnek, szóval izgi lesz. 





PS: Amúgy valójában nem nyavalygok, mert imádok itthon lenni, mindenki egészséges(nek tűnik, hát mittudomén, ugye), a kert meg egyszerűen szuper. 

kedd, március 17, 2020

"Ez már ilyen ómájgád"

Legalább ma már a tanári cseten megy tovább a balhézás, nem egymást köpködve közelről, na ezt nevezem én felelős állampolgári viselkedésnek.
A bruszt lényege az, hogy betartsuk-e a miniszteri utasítást, miszerint hétszer-nyolcszor negyvenöt perceket tartunk, mintha mi sem történt volna és nem kéne a gyerekeimet tanítanom és megállás nélkül főzni.
Még csak két nap telt el a két hónapból és én már tegnap el akartam költözni Kamcsatkára, de basszus, hát ki sem engednek az országból. 




PS: Ma olvastam egy rettentő viccesnek szánt szösszenetet arról, hogy miután hasztalan próbálod a gyerekedet munkára fogni, elkezdesz felnézni a tanárokra. Szerintem nem is mondok ehhez semmit, ez már ilyen nókomment* (ahogy Marcika mondaná).

* a pontos idézet az, hogy ez már ilyen ómájgád








hétfő, március 16, 2020

ahogy a dolgok vannak

Az első tanításmentes nap azzal indult, hogy az egész tantestület bezsúfolódott a nagyon kicsi tanáriba és heves viták közepette köpködött mindenki a levegőbe.
Kicsit aggódtam, épp előtte olvastam, hogy Olaszországban egyre több a negyven-ötven közötti nagybeteg.
Most cseten folytatódnak a viták, szerdától a discordon tanítunk vagy mi...Orbán szerint a Krétán kéne, de azt csak a kiválasztottak tudják megnyitni jelenleg, szóval hiába szeretné folyamatos ellenőrzés alatt tartani a nemzet napszámosait, a vacak eszközeivel nem fog menni, muhaha.
A gyerekek megkaptàk az első nap feladatait, mi lógtunk és egyelőre csak ének órát tartottunk (szerintem nem kell elkapkodni a fos tankönyvek nézegetését), meghallgattuk az Állatok Farsangját, imádom:

vasárnap, március 15, 2020

Léni különkiadás

Ma rendet tettünk a kisebbik dolgozóban, hogy a gyerekek tudjanak ott tanulni és találtunk egy rakás régi általános iskolás angol, meg egyéb könyvet. 
Több se kellett Lénànak: pár óra múlva már a folyamatos jelenidőt meg a sorszámneveket gyakorolta.
A nagy homeschoolingban csendesen agysebésszé képzi magát, esküszöm. 



PS.: A szavalóversenyen is második lett, ez az ezüstérmes időszaka.