az őrültek...volt is több állandó fanom...belátom, hihetetlen, de egy időben több háborodott is üldözött a városban...a legemlékezetesebbek egyike Csepelről egészen a Batthyányi térig kísért. Egy Vidámpark koncertről tartottam haza szombat délelőtt, másnaposan, félálomban, amikor egy köpcös, kopasz, a derekamig érő fickó hosszasan köszönt nekem de valahogy olyan zavarbaejtő módon, mintha ismernénk egymást...mikor végül visszamorogtam neki valamit, elszabadult a pokol és hirtelen már azt tudakolta, elmennék-e vele lagziba és megiszunk-e egy kólát...miután odavakkantottam neki, hogy "Idegenekkel én ugyan nem megyek lagziba", akkor végképp belém szerelmesedett és eksztatikusan felkiáltott:"Jujj, te, megeszlek!"...a 2-es villamoson már igencsak feszengtem a rám váró nehéz feladattól - boldogan újságolta, hogy Szentendrére megy és elkísér hazáig - és a menekülési útvonalakon kezdtem gondolkozni vadul...kegyetlen dolog, de végül megszöktem:a pénztárig valahogy elengedett egyedül - mert egyébként folyamatosan hozzám tapadt - és ekkor mint az őrült vágtáztam a 19-eshez, ami épp indult...
Évekkel később találkoztunk újra: a 47-es villamos egyik megállójában vártuk, hogy átmehessünk a túloldalra...én azonnal felismertem és jeges rémület hasított a gyomromba...
Ő rám nézett és halkan azt mondta:"Elment a villamos..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése