vasárnap, december 31, 2006

Bár

kimondaná valaki helyettem a kimondhatatlan szavakat. Bár lenne orvosság a sutaságra. Bár ne tévedne el folyton valamelyik fordulóban az ember, bár ne kéne páternosztert választani, hogy akkor most lefele vagy felfele menjünk; meg lépjen ki, lépjen be...bár lenne egy kis állandóság, egy kevés, csak egy kicsi.
Bár visszafordíthatnánk mindent a tévedéseink előttre, arra a bizonyos időutazásra gondolok és igen, bár ne kelne soha önálló életre az érzések legszánalmasabbika, a legfölöslegesebb és leggyilkosabb hóhér: a megbánás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése