Feldmár

- ezt most muszáj, hátha olvassák hozzám hasonlóan nyomorult kis barátaim.
Nagy felismeréseket tettem az elmúlt két napban, sej -

"Szerintem a depressziónak a legnagyobb oka az, hogy valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott. Halvány gőze sincs arról, hogy ő tulajdonképpen ki valójában, de nem akar többé szerepet játszani, és nem tudja, hogy akkor mit csináljon."
-------------------------------------
"Van öngyilkosság előtti és öngyilkosság utáni karakter. Akik még sosem gondoltak valóban arra, hogy megölhetik magukat, azok az emberek, akik mindig panaszkodnak. Aki már rájött arra, hogy megölheti magát, bármikor, amikor csak akarja, annak nincs miről panaszkodnia. Azok panaszkodnak, akik azt hiszik, hogy a föld egy börtön, ők elítéltek, itt kell életfogytiglan lenniük, nincs kiút.
Túlságosan rászoktunk arra, hogy az akaratunkra szükség van,és akarat nélkül semmi nincs. Nagyon akaratosak vagyunk. Pedig az életben a legszebb, legédesebb, és a legjobb dolgok éppen akkor történnek, amikor nem akarunk semmit. De nem merünk nem akarni semmit...Ha az ember rájön arra, hogyan lehet elengednie magát, akkor nem kellene annyira harcolnia...Sajnos nagyon sok emberrel az történik, hogy mikor már nem kell túlélni, nem tud élni, mert rászokott arra, hogy túlélni kell...amikor élni lehet, akkor éljen az ember."
-------------------------------------
"Ha meg akarunk szabadulni a depresszióba hajszoló késztetéstől, hogy jók legyünk, akkor erővel és bátorsággal fölfegyverkezve fel kell tárnunk az igazságot ."