Titkok

Van olyasmi, amiről én sem tudok beszélni. Vagyis nem merek, na, mondjuk ki. Olyan titkaim vannak, hogy...sej. Mind a tíz ujjatokat megnyalnátok ha írnék róluk. De nem lehet. Nem akarják, hogy beszéljek róluk. Megbíznak bennem. És én hű vagyok a titkaimhoz.
Pedig valószínűleg a titkok kidoboltatása a legegészségesebb. Megszabadulni a felelősségtől, szabadjára engedni aljas és piszkos kis üzelmeinket, mocskos gondolatainkat, hitvány tetteinket. Eméssze csak meg őket az, akire rázúdítjuk a sok szart, hát nem? Egyszerű ez.
Régebben, amikor szép, hosszú, monogám kapcsolatokban éltem és félreléptem - veled is megtörént már, ne kezdj hápogni -, akkor sokszor pont azért csináltam ilyesmit, hogy legyen valami titkom. Hogy legyen valami, ami csak az enyém. Hogy legyen nekem egy titkos lázadásom. Egy saját mozgalmam. Titkokat kreáltam, hogy szabad legyek.
Ez az én titkos függőségem...Na meg az egyik titkom.


Úgy bizony.