szerda, január 24, 2007

" a fejemet már véresre vakarom"

Ez Ugatha Christie szám, ugye? Asszem, na mindegy, a lényeg az, hogy én a körmömet rágom véresre, álmomban is. Milyen boldog lenne ettől egy pszichológus.
Hajnalban azt álmodtam, hogy vérmérgezésem van, annyira fájt a szétrágott ujjam. Olyan jó lenne megszabadulni ezektől az idegroncs tünetektől. És ezekkel az a baj, hogy akkor is megmaradnak, amikor tényleg jól érzem magam. Nem lehet őket hibáztatni, mélyről gyökereznek: már a bölcsiben is durván neurotikus voltam és a dolog egyre csak romlott. Emlékszem, a gimnáziumban enyhe távolságtartással kezeltek mindig, én voltam "a furcsa" az osztályban. Pedig nem csináltam semmi különöset, csak mindenkivel folyton vitatkoztam, könyveket olvastam meg a Tilos az Á-ba és a Blahán valami kult helyre - nem emlékszem a nevére, pedig Andrással is ott ismerkedtem meg - jártam amíg be nem zárták.
Tényleg és most jut eszembe: néha piros volt a hajam. Ez most teccik.

3 megjegyzés:

  1. a körömrágás meg eszen a szinten súlyosan patológ, kérj segítséget. komolyan mondom.

    VálaszTörlés
  2. közvetlenül a corvin melletti utcában, a bal oldalon.
    a segítségkérés reménytelen.tudom mit beszélek, próbálkoztam már. egy ideje csak a diy-ban hiszek. egész jól csinálom, csak kicsit lassan megy.

    VálaszTörlés