Nos hát, sokkal rosszabbra számítottam, egész jól nyomtam, most boldog vagyok, bár köhögök vadul és fáj a derekam - betonon csak elmebetegek futnak nyilván, bár pont tegnap olvastam, hogy a futásra aszongyák, hogy annyira jót tesz a léleknek, hogy tök mindegy hol nyomja az ember, csak csinálja - és hát azt már el is felejtettem, hogy a mell és a hosszú haj milyen komolyan akadályozzák a sportteljesítményt.
Isteni lesz mindig futni. A végén még normális leszek, micsoda új perspektíva.
Izgatottan várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.