péntek, január 12, 2007

Szombaton

ha minden igaz, hajnalban kelek - mint a pékek, óje - és kirándulni megyek a bátyámékkal, természetesen az új élet jegyében. Bevallom, nem vonz túlságosan a vidék meg a természet, hamisítatlan városi patkány vagyok - "a vidék maga a halál" -, de mivel új életem van, alávetem magam akár valami jóféle lobotómiának is.
Eddig egyszer kirándultam a bátyámékkal, nyáron, a Badacsonyban. Egy útnak tűnő ösvényen indultunk hegynek fel és ennek következtében sziklákon kellett kúsznunk hosszú percekig, mer persze az út csak pár méteren keresztül tűnt útnak, ügyesen eltévedtünk. Ez önmagában még nem is lett volna baj, de a Balatonon akkor épp a szúnyogírtással spóroltak, így hatalmas szúnyogcsapat ugrott ránk mindenhonnan ezért a sziklánkúszást fénysebességgel valósítottuk meg, szó szerint menekülve a kis rohadékok elől.
Asszem így képzelem el a poklot: ezerrel sziklán kúszol és közben millióan szívják a véredet.
Na nem baj, boldog, optimista életet élek mostan, úgyhogy izgatottan várom ezúttal milyen iszonyú túrára hurcolnak kedves rokonaim. Éljen az új, egészséges élet!
Hamarosan jógázni kezdek, Bíró Ica videókat vásárolok, csak durumbúzán élek majd meg a feng-shui tudományomat fitogtató megjegyzéseket teszek idegenek lakásában.
Sosem lehet tudni: lehet, hogy az összes édesvíz aberráció egy egyszerű kirándulással kezdődik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése