ugyeugyeugye

Feltaláltam az újfajta barátnőset.
"De ugye még meggondolja magát és visszajön?" "Ugye igazából nem is így gondolja, csak megijedt/összezavarodott/sok problémája van, blablabla?" "Ugye nem baj ha ezek után visszafogadom?" "Ugye azért hagyott el mert túlságosan szeret?" "Ugye azért van még remény rá, hogy...?" "Ugye elhihetem neki?"
Nos, ezekre a kérdésekre a jövőben csak az áltam igaznak vélt válaszokat adom majd.
Lehet, hogy nem lesznek többé barátnőim, de állok elébe. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire képesek áltatni magukat a nők - beleértve engem is természetesen - egészen nyilvánvalóan veszett ügyek kapcsán is. Azt meg kifejezetten utálom, hogy a legtöbbb nő elvárja a barátnőitől, hogy együtt muzsikáljanak vele: ha véletlenül azt mondod ilyenkor, hogy "nem, nem fog visszajönni, ne áltasd magad", akkor gonosz, irigy pondró vagy. Emlékszem régen mennyire idegesített mikor a barátnőm sosem vitatkozott velem mert azt hitte, az egyetértéstől barátnő a barátnő. Kurvára szerettem volna ha néha seggbe rúg és megmondja a frankót.