Szomorú bejegyzés

Engem nagyon nehéz igazán bántani. (Éppen sírok, amíg írom ezt, mert most nagyon rosszul esett valami, de ez lényegtelen) De mindig van egy határ, amikor már nem vagyok tovább bántható. Nem tudom, hogy ez kinél mikor jön el vagy mért pont akkor, de van ilyen. Amikor valakibe szerelmes vagyok, akkor is mindig így van. Tűrök és tűrök és tűrök kurva sokáig, aztán hirtelen minden elmúlik és már nincs miért tűrni. Ami most történt az azért fáj különösen, mert annyira kurva jó barát vagyok. Az a fajta, akinek fát lehet vágni a hátán, aki mindent megért, aki mindent elvisel, aki mindenkit akkor is szeret "amikor szeretni már nincs mit benne". De nálam is vége van időnként. Ma elértük a tűréshatárt. Én megbocsájtok biztosan újra meg újra. Csak egyszer majd végleg elmúlik minden szeretetem.