vasárnap, február 04, 2007

Harmadszor és utoljára

Először azt gondoltam, írok egy hosszú bejegyzést arról, hogy miért tartom elképesztően szánalmasnak ezt a stílust és a net anonimitását kihasználó, sunyin kommentelő senkiházi kis frusztráltat - akit mellesleg már le is tiltottunk; nincs kedvem olcsó gyalázkodást hallgatni -, de aztán úgy döntöttem, beszéljen inkább ő maga, semmi értelme minősíteni (na jó, egy kicsit muszáj volt):

1. számú komment: Az a te bajod nő hogy kurvára fenn hordod az orrod csak tudnám mire. Mindenki szar mindenkit le kell sajnálni de te mit adsz az emberiségnek azon kivül hogy elszivod előlük az oxigént???


2. számú komment: Arról beszélek hogy egy kibaszott nagy értéktelen nulla voltál vagy és leszel. Egy lelkisérült luk a lepedőn aminek van neve. Ennyi.


3. számú komment: Akkor vagy a legszánalmasabb, amikor oldalakon keresztül próbálod védeni magad. Ha ennyire fáj az élet, olcsón kapni kötelet.


Kezeljük őt páciensként. Érdekes eset, nemde? Egyébként, hogy modern legyek és idegesítő: én kérek elnézést.
Ha tényleg annyira frusztrált ez a drága júzer mint amilyennek eddig tűnt, akkor nyilván hallunk még róla. De előre szólok, többé nem pazarlok rá egyetlen betűt sem. Úgyhogy bébi, ne erőlködj. Bár tanulságos eset voltál, köszönöm eddigi építő jelenlétedet. Ja, majd' elfelejtettem: sok szerencsét.










PS.: Persze az is meglehet,hogy szépen eltüntetem a kommentelési lehetőséget és a shoutboxot és akkor végképp megoldódik ez a kis gond, kedvemre nyavalyoghatok ha épp ahhoz van kedvem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.