Szóval, az úgy van, hogy kezdem rühelleni a hangpostámat, mert jelenleg háromféle üzenetből válogathatok:
1) nyavalyás, lusta diák lemondja az órát
2) valamelyik expasim részegen kurvaanyázik vagy egy túzokról költött versét szavalja el
3) valamelyik expasim részegen szerelmet vall, illetve házassági ajánlatot tesz napjában nyolcszázharmincnégyszer
A harmadik verzió annyira bosszant, hogy az jut eszembe róla, amit az egyik csoporttársam kérdezett a legelső fordítás szemináriumon - "Sikíthatok?" -, ahol egy vallási tébolyban szenvedő őrült asszony - a szemináriumvezető - kívánságára a Tihanyi Apátság alapítólevelét kellett angolra fordítanunk.
Szerintem pofátlanság másokra erőszakolni eszelős - és teljesen elavult - érzéseinket, amik egy olyan kapcsolat emléke folytán élnek bennünk, amit hét évvel ezelőtt, közös megegyezéssel zártunk le. Én ezt komolyan zaklatásként élem meg; pár éve talán még hízelgett volna a hiúságomnak, most viszont csak mérhetetlenül irritál.
Egyébként pedig van isten: nem kell ma dolgoznom, nem vizsgáztatok. Új módszerrel védekezem a számlák ellen egyébként: nem nyitom ki a postaládát.
Hogy micsoda advanced emberek vannak :) Pontosan tiz éve kényszerültem mobilra, azóta én vagyok az a hülye, akit mindig rá tudnak beszélni a legújabb flancos, vagy a kifutófélben lévő flancos modellekre, de arról fogalmam sincs, hogy a hangpostafiók hogyan működik :)
VálaszTörlésnekem a munkám miatt muszáj ismernem a postafiókomat.
VálaszTörlés