Van az a fajta mentalitás, amitől égnek áll a hajam és legszívesebben őrjöngve rugdalnám a falat amíg szét nem esik a ház; á, nem olyan lényeges ám, csak ilyen szomszéd tehén-ügy...
Valahogy így hangzik egy ilyen hányinger mentalitású ember krédója:
Az én életem nagy adag szarfos, nem tudom jobban csinálni, lemondtam már magamról, úgyhogy legjobb lesz ha te is követed a példámat. Dobd ki a köcsög illúzióidat, ugorj fejest bármibe amivel ártasz magadnak, én is ezt teszem. Ha én elkúrom, hát csak természetes, hogy magammal rántalak.
Én hirtelen szoktam nem szeretni. Hirtelen múlik el. De akkor olyan véglegesen, hogy szó szerint meg is feledkezem arról az emberről, aki azelőtt a szerelmem, barátom, haverom volt. Épp most múlt el egy ilyen fontosnak hitt kapcsolat az életemből. Nincs több mentség, nincs újabb esély, nincs megbocsájtás, nincs empátia, nincs. Elfogyott.
(Úgy akarok viselkedni mint egy mocskos strici, végre úgy.)*
*Bergman, respect
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése