vasárnap, április 29, 2007

AABFE

Nekem is úgy kéne megtalálni Azt A Bizonyos Fontos Embert (AABFE), ahogy a Berlin fölött az ég végén végre egymásra talál az angyal meg a légtornász csaj és a nő szép Handke versben elmondja, hogy milyen is az a valaki, akire egész életében várt és a végkifejletben van az a mondat, amit az angyalnak címez és ami valahogy már 15 évesen az agyamba égett, azaz: Tudom, hogy te vagy az.


És ha már Handke, hát tessék elolvasni eztet itten:

Mikor a gyermek gyermek volt, karját lóbálva ment. Patak helyett hömpölygő folyót akart, s e tócsa helyett a tengert. Mikor a gyermek gyermek volt, nem tudta, hogy ő gyermek, mindennek lelke volt még, s egy volt minden lélek. Mikor a gyermek gyermek volt, semmiről nem volt véleménye, nem volt megrögzött szokása, elszaladgált a helyéről, törökülésben ült, forgó volt a feje búbján, és nem grimaszolt, ha fényképezték. Mikor a gyermek gyermek volt, ilyeneket kérdezett folyton: Miért vagyok én én s miért nem te? Miért vagyok én itt, és miért nem ott? Hogy kezdődött az idő, s hol ér véget a tér? Életünk ezen a földön nem csupán egy álom? Mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem csak egy világ előtti világ csalóka képe? Tényleg létezik a gonosz, és emberek, akikben benn lakik a gonosz? Hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok, mielőtt lettem nem voltam. És hogy egyszer én, aki én vagyok nem leszek már az aki vagyok.
Mikor a gyermek gyermek volt, alig ment le a torkán a spenót, a borsó, a tejberizs, most megeszi mindegyiket, és nem csak akkor, ha muszáj. Mikor a gyermek gyermek volt, egyszer idegen ágyban ébredt, most meg újra és újra. Sok ember tűnt neki szépnek, most meg csak szerencsés esetben. Látta maga előtt, milyen a paradicsom, most meg csak sejeteni képes. Nem tudta elképzelni a semmit, most meg undorodik tőle. Mikor a gyermek gyermek volt, magával ragadta a játék, most belefeledkezni csak a munkába tud. Mikor a gyermek gyermek volt, elég volt neki, ha almát és kenyeret evett, mint ahogy ma is még. A bogyók bogyóként hulltak a kezébe, mint ahogy ma is még. A friss diótól érdes lett a nyelve, mint ahogy ma is még. Minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott, s minden városban egy még nagyobb város után. Jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt, mint ahogy ma is még. Megijedt minden idegentől, mint ahogy ma is még. Úgy várta az első havat, mint ahogy ma is még. Mikor a gyermek gyermek volt, egy botot lándzsaként a falnak dobott, s az ott rezeg ma is még.

6 megjegyzés:

  1. a berlin fölött az ég csodás film, tizenhét évesen láttam először német nyelven angol felirattal, amikor ittenhagytam magyarhont egy évre és nyelvpiercinggel tértem haza hajfestősösöen anyáék nagy-nagy örömére, hiszen életben, s épségben. egyébként a párizs, texas is csudálatos, csak úgy mondom, na. -enikő-

    VálaszTörlés
  2. tulajdonképpen nem értem miért nem hányok tőle, az a fajta eltartott kisujjú szépelgés, amitől sikítva tépem a hajam, de valahogy mégis szeretni kell...tán berlin miatt is.

    VálaszTörlés
  3. és meglepően szépen beszélnek benne németül...

    VálaszTörlés
  4. igen, talán berlin miatt is, meg hát úgy az egész film, mégiscsak nagyon jó. ott van például az a borzalmas utánzat, az angyalok városa, na az tipikusan hajtépő, meg hát a film angol címe, hogy wings of desire, az is idegesítően "szívbemarkoló"...
    a szép németséghez csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy utálom a németet, így nehéz szépnek találnom, de azért értem, miről beszélsz...-enikő-

    VálaszTörlés
  5. a némettől én is hányok, de ennek ellenére meglepően szép a filmben. az amerikai szutyok utánzatról inkább nem mondok semmit, mer csak nagyon csúnyákat tudnék...és hát peter handke versei elég sokat lendítenek wenders műmájerkedésén. nemtom, határozottan van bennem indulat a film iránt, de szeretem én is nagyon; valahogy olyan nekem mint valami idegesítő szerető, akivel kurva jó a szex, de ha hozzád szól, hát legszívesebben lehánynád...

    VálaszTörlés
  6. igen, handke tényleg sokat lendít a dolgon, de hát kérem, ez is a film része. hehe...amúgy az indulaton nagyot röhögtem, hiszen nekem is előfordul, hogy annyira bosszant egy könyv, hogy szinte szétpukkadok, aztán mégis valahogy könyörtelenül magával ránt, s ott tartok, hogy már azt sem tudom, hogy hányadszorra olvasom...-enikő-

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.