Envy

Mióta az újlipótvárosi unatkozó - és nagyon gazdag - háziasszonyokat tanítom, kezdem érteni mit érezhet egy londiner a Hiltonban: ma az utazásról volt szó az egyik csoportomban és hát jó nagyokat nyeltem, hogy ne mondjak nagyon csúnyákat amikor azt hallottam, hogy A férjem évente többször megy Japánba és Amerikába, de nekem nincs kedvem vele menni.
Azt hiszem az arcomra azért kiült az iszony, mikor arról kezdtek beszélni, hogy a bridzstanfolyamon, meg a feng-shui órán és a nemtommilyen jóga klubban azért kinézik azt aki nem dolgozik...és hogy milyen csodás lesz ha majd elmennek két hónapra nyaralni a baszom nagy úszómedencés horvátországi nyaralójukba.
Asszem itt kezdtem kicsit elsápadni a visszafojtott indulattól, merhogy én nem nyaralni megyek, hanem terveim szerint áruba bocsátom a testem, hogy legyen miből élnem, ugyanis nyáron még a szánalmasan fizető estis állásom is lenullázódik majd, a szerződésemet ugyanis felbontja az iskola (nagy kegyesen talán meghosszabbítják szeptembertől), hát basznak ők rá, hogy nincs miből éljek ilyenkor. Szóval valószínűleg kiült a frusztráció az arcomra, mert az egyik nőci (aki mellesleg egy kamion nagyságú kocsival jár angolra) elsütött egy olyan - mellesleg meglehetősen ízléstelen - poént, hogy kicsit megsajnált, ha akarom, vesz nekem éves bkv bérletet ajándékba. (Boldogan elfogadnám mellesleg).

Nemtom na, tényleg. Persze, nyilván jól kell férjhez menni, meg én választottam azt az életet amit élek, én akartam egyedül élni és én akartam bölcsészdiplomát, de azért az, hogy hat évet tanultam - a másoddiplomám úgy kábé fél millió forintomba került, ha minden költséget beleszámolunk - azért, hogy ősztől tavaszig reggeltől-estig dolgozzak (ráadásul tök bizonytalanul nem túl sok pénzért, rengeteget rohangálva a városban fel-alá), nyáron meg szó szerint éhen haljak, mert nincs munka és még az állandó munkahelyemen is pofátlanul hagynak egy fillér nélkül élni két hónapig (ellenben az, akit helyettesítek, közel egy éve van betegállományban és nem rúgják ki; erre ugye van pénze az iskolának) az valahogy nagyon nem stimmel.
Nem tetszik ez nekem, bár mostanában ritkábban akarom felgyújtani magam a parlament előtt...
Tanítani szeretek, de szörnyen utálatos dolog nap mint nap a saját bőrömőn érezni, hogy tényleg mennyire vad ez a kapitalizmus.