kedd, május 29, 2007

Candour

Nahátnahát. Még ez a buta könyv is egész fejezetet szentel az őszinteségnek, lám, lám, nemcsak én vagyok monomániás.
Azt állítja ráadásul, hogy még a kis ferdítések is iszonyú ártalmasak - szerintem azok valójában rosszabbak mint a szép kövér hazugságok - és soha de soha de soha ne állítsunk valótlanságokat, ne szépítsünk, ne ferdítsünk mert az ilyesmi mindenkit megnyomorít, tönkretesz, merhogy a hazugság gyilkos.

1 megjegyzés:

  1. "...még a kis ferdítések is iszonyú ártalmasak..."

    Az a gond az elméletekkel, hogy tök személyesek... az igazság baromi személyes dolog... Velem például te lehetnél full őszinte, mert végül is miért zavarnának a dolgaid, tök emberiek végül is... De lehet, hogy néha jobb - pusztán csak a változatosság kedvéért - ha az ember nem őszinte. Az őszinteség egy idő után fárasztó lehet, talán még unalmas is...

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.