gyerekes

Nos hát, úgy van ez, hogy tudatosan én soha életemben nem akartam gyereket, soha soha soha senkitől. Nem tudom miért van ez, belőlem azt hiszem hiányzik az anyai ösztön, illetve valószínűleg kimerül az állatimádatban.
Sokat töprengtem azon, hogy ez miért lehet így és annak idején döbbenten hallgattam a csoporttársakat, mikor lelkesen tervezgették az esküvőjüket, meg gyerekekről ábrándoztak.
Én ilyenkor egyszerűen ledermedtem a rettegéstől, tisztára mint egy férfi...régebben időnként végiggondoltam, hogy milyen lenne gyerekkel az élet, de mindig arra jutottam, hogy elég egyértelmű, hogy az én kölköm majd a telefon zsinórját tekeri a nyakam köré, feldarabol és végül megetet a macskával mer egy kis drogos geci szörny lesz, bármit is teszek majd vagy beteg lesz, egy torzszülött, esetleg agyi fogyatékossággal születik, mittomén...szóval ilyesmiken elmélkedtem mindig és ezek megerősítettek abban, hogy nekem bizony nem kell gyerek.
Sokáig aztán az volt az elméletem, hogy egyszerűen nem tudok neki mit mondani majd, nem tudom neki megmagyarázni, hogy minek hoztam erre a gányos világra és a gyerek emiatt bizonyára gyűlölni fog amint eszmélni kezd...viszont van bennem némi félelem is amiatt, hogy később, amikor már nem lehet gyerekem, megbánom majd, hogy nem reprodukáltam magam és ezért időről-időre elgondolokodom a gyerekszülés lehetőségén.
Hát így.