Éjjel felrobbant Budapest. Tudom, mert felébredtem a robajra. Kedvesen bíztattam Fannit, hogy feküdjön az ágyba ha fél, de joviális képpel ült tovább az ablaknál, úgyhogy rá kellett döbbennem, hogy én félek, nem ő, igaz, egy percig arra gondoltam, szegény talán süket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.