A room with a view

(Látszólag) milyen egyszerű volt szegény jó Forster világlátása, meghát arról persze nem írhatott nyíltan a nyomorult, ami valószínűleg a legfőbb gondja volt (és amiről valószínűleg a leginkább szeretett volna írni) - a homoszexualitás -, csak a szexuális elfojtásokat érzékeltethette, persze azokat is elképesztően viktoriánus módon: merhát akkoriban ha x úrfi ledugta a nyelvét y kisasszony torkán, az akár társadalmi halált is okozhatott ha kiderült (a homoszexulitás meg nyilván sokkal durvább következményekkel járt)...
Már a Maurice-on is csodálkoztam, annyira visszafogott volt, hát igen, ezzel az én XXI. századi agyammal szinte felfoghatatlan ez a rémült távolságtartás nők és férfiak - no meg férfiak és férfiak - között, ámbár nehéz elképzelnem, hogy valódi képet kaphatna az akkori világról az ember az irodalom segítségével, nyilván erősen kozmetikázott regények születtek, kiszolgálva a korszellemet. Mondjuk az elfojtott korszakok valahogy mindig sokkal izgalmasabbak mint a túl szabadosak, merhát egy csomó rejtély és ellenállás és felszabadítatlan energia forrong mindennek a mélyén.
Persze nem bánnám, ha nyavalygó, abroncsos szoknyás kisasszony lennék, aki időnként Olaszországba utazik, egész nap csak zongorázik és dögunalmas felolvasásokon üldögél, ahol nagynénik és egyéb rokonok figyelik árgus szemmel minden mozdulatát, merhát ugye mennyivel kevésbé kockázatos élet ez ahhoz képest mint amilyet élek...