Nem is tudom mi van velem mostanában, újabban a merev elképzelések és dogmatikus gondolatok elleni harc koronázatlan királynőjének képzelem magam, ma például kezelésbe vettem a nagymamámat és hosszasan elemeztem a lelkét, meg hogy mit kéne máshogy csinálnia, ő persze majd' elolvadt, egyszerűen imádja ha foglalkoznak vele, olyan mint egy kisgyerek.
Szeretek másokat analizálni, olyan árvák az emberek és annyira nem értik önmagukat. Ez persze rám is vonatkozik, de nyilván könnyebb másokban egy kis rendet rakni - a saját szaromat folyamatosan gyártom és nehezen tartok távolságot tőle -; illetve rendet rakni persze nem tudok mások helyett, merhát mindenki self-made man ugyebár én maximum csak mutogathatok, hogy akkor ezt és ezt ide meg ide tedd, azt meg dobd ki...
A nagymamám persze aligha változik már sokat, de az is valami, ha egy napig elfelejti a szorongásait. És nem, nem, nem értek egyet a mindent megengedő empátiával: a legtöbb embernek felváltva kell adagolni a simogatást és a seggbe rúgást.
Szeretek másokat analizálni, olyan árvák az emberek és annyira nem értik önmagukat. Ez persze rám is vonatkozik, de nyilván könnyebb másokban egy kis rendet rakni - a saját szaromat folyamatosan gyártom és nehezen tartok távolságot tőle -; illetve rendet rakni persze nem tudok mások helyett, merhát mindenki self-made man ugyebár én maximum csak mutogathatok, hogy akkor ezt és ezt ide meg ide tedd, azt meg dobd ki...
A nagymamám persze aligha változik már sokat, de az is valami, ha egy napig elfelejti a szorongásait. És nem, nem, nem értek egyet a mindent megengedő empátiával: a legtöbb embernek felváltva kell adagolni a simogatást és a seggbe rúgást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.