(a távolsággal van bajom, azzal, hogy vagy túl közel vagyok és azt senki sem viseli el, én meg pláne belehalok, vagy nem is vagyok jelen egyáltalán, elfelejtem azt is, hogy létezik az, aki hozzám tartozik, vagy hozzám akarna tartozni és sokszor váltakozik ez a kettő, egy csomószor megkaptam már, hogy indokolatlanul távolságtartó vagyok, hogy hirtelen hideg leszek, hogy nem adom oda magam, pedig ha megtenném, hát bele is pusztulnék ott helyben, muszáj valahogy megvédenem magam bizonyára, persze megint képtelenség beszélni, de most éppen nagyon kéne, á, nem megy, inkább a csend.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése