Aszonták nem értek semmihez, menjek a picsába, na jó, mosolyogtak is hozzá, meg tulajdonképpen nem trágárkodtak, dehát a lényeg azér mégiscsak ez, én meg közben főleg Jack-re gondoltam - kicsit próbáltam győzködni az interjúztató bájgúnárt, hogy okos vagyok meg cukorfalatka, de asszem nem volt túl hiteles az alakításom - , meg arra, hogy mennyi időt elbaszok ezen a felesleges állásinterjún ahelyett, hogy megállás nélkül fordítanék és közben valószínűleg sugároztam magamból a "nemakarokközétektartozni" energiákat (ebben nagyon jó vagyok).
Macskafronton továbbra is iszonyú minden: Toni hajnali ötkor üvöltve követelte a reggelit - fél kettőkor feküdtem le, úgyhogy ekkor nagyon csúnyákat gondoltam a macskákról és úgy általában az életről -, majd miután sikerült kikényszerítenie az ágyból és kapott kaját, akkor Fanni reggelijét is felfalta, aztán megverte szegényt és tovább ordított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése