hétfő, június 11, 2007

no job no fuckin' cry

Ez rettenetes. Szerdán egy állásinterjún úgy kell tennem mintha a társadalom nagyon hasznos és nagyon munkamániás tagja szeretnék lenni; még jó, hogy már nem rágom a körmöm, így nincs különösebb külső jele a terheltségemnek, mert látszólag tök konszolidált lencsibaba vagyok...egyébként is az vagyok, tök kedves, meg alkalmazkodó és empatikus, meg ilyenek, na.
Sajnos az állásinterjús bohóckodás megkerülhetetlen mikor az ember munkát keres.
Az a remek mondás szintén Olegtől származik, hogyaszongya: Egy tizennyolc éves lányt megdugni olyan mint az állásinterjú: pontosan tudod mit kell mondani, hogy elérd a célod, de valahogy nem visz rá a lélek.

9 megjegyzés:

  1. ez már a 2. olyan mondása, amivel totál egyetértek.

    VálaszTörlés
  2. Na, ugye, előbb-utóbb mindenki "rendes" ember lesz, beilleszkedik, és fejet hajt a társadalmi elvárások előtt.

    VálaszTörlés
  3. Nem és nem! Éljen a forradalom!

    VálaszTörlés
  4. Oleg jól mondja, ámde mind a 18 éves lány esetében, mind az állásinterjún hazudik az ember végül./Akit anya szült, az mind csalódik végül...vagy úgy, hogy maga próbál csalni.../

    VálaszTörlés
  5. hát igen, én is megalkuvó vagyok, bár egyre kevésbé érdekel:)

    VálaszTörlés
  6. Aztán hol a határ a megalkuvásban? Még a végén egy gazdag pasihoz is férjhez mész majd?

    VálaszTörlés
  7. és szép az orra. meg szereti a macskákat. és lehet vele szörnyű baromságokról beszélgetni.
    nem, asszem nem megyek férjhez:)

    VálaszTörlés