szakítós

A nők többségétől legtöbbször azt hallani, hogy Engem még soha senki nem hagyott el (néha azt is, hogy Engem még soha senki nem csalt meg; na persze).
A férfiak többsége azt állítja, hogy mindig ő volt a szakító fél, viszont nagyon sok esetben bebizonyosodik, hogy nem mondanak igazat és egyszerűen nem értem miért.
Ennyire vesztes pozíció az elhagyotté? Akit elhagynak, az automatikusan egy adag szar, akiben valami hiba van?
Én sosem ferdítettem ezekkel kapcsolatban, mert nem hiszem, hogy szégyenkeznem kéne bármi miatt is. Amúgy egy nőnek nem különösebb dicsőség szakítani - jó, persze, ez eleve hülyeség, mi köze ennek a dicsőséghez, de értsétek, jó? -, hiszen a férfiak általában annyira belekényelmesednek a kapcsolatokba és olyan kellemes nekik, hogy egy állandó nő mellől félrekúrogathatnak, hogy eszük ágában sincs szakítani, úgyhogy simán lehet, hogy amikor egy nő végre szakít, akkor már korántsem tudja büszkén elhagyni a terepet, hiszen addigra milliószor megalázták és átverték.