csütörtök, október 25, 2007

csüggedt

Mikor észreveszem, hogy valaki nem szeret - tudjátok, valaki teljesen ok nélkül, zsigerből és kisdobos becsületszavamra mondom, nem én kezdtem -, akkor mindig elszomorodom és próbálom azzal nyugtatni magam, hogy az erős egyéniségek, blablabla, de valahogy mégis rettentő rosszul esik, bár fogalmam sincs miért, aztán az előbb egy maratoni telefonbeszélgetés alkalmával arra jutottunk Micikével, hogy a roskatag önbizalom a felelős mindezért, ami meg végképp szomorú ugyebár, merhát nem kéne annyira a szívemre venni mindenféle lények véleményét - ha meg valaki szeret, azt le se szarod, jójó -, meg nem ártana némi objektív értékítélet magamat illetően, dehát én már csak ilyen vagyok, pedig igyekszem, isten bizony...

3 megjegyzés:

  1. emlékszel, én sem bírtalak elsőre, mert az a véglény Éva aszondta, h nagyképű vagy és lekezelő, de olyan vagy mint a macskák, (azok csinálták ezt velem régen, mikor nem bírtam őket, összemacskulták a lábam és úgy döntöttem, h megszeretem őket, mert nem bírom a dörgölőzést)és most már IszívA. Rávettél, bazz :D Tegnap vt egy baromi fura macska a házunk előtt, mikor mentem reggel, ilyen nagyon világosvörös cukorka, és tök féltem, h megijed tőlem és beugrik hozzánk, aztán a kutyám befalja, úgyhogy kommunikáltam vele relaxáló célzattal :D

    VálaszTörlés
  2. tudom én, hogy van bennem valami rettenesetesn irritáló és arrogáns, már megszoktam, hogy a legtöbben utálnak elsőre - később sokan rájönnek, hogy cukorfalatka vagyok:D -, azért is szoktam csodálkozni, ha valaki rögtön szeret, bár kétségtelen, hogy valójában kifejezetten kedves vagyok, szóval nem jogos senki ellenszenve, ejnye;)

    VálaszTörlés