Mókás volt, ahogy az orvosi rendelőben a stramm, életvidám öreg nénik a botjukkal ütlegelték egymást és a sorszámokon huzakodva rikácsoltak, én meg majdnem lefordultam a padról, ahol kábultan figyeltem a nálam jóval egészségesebb és nagyjából negyven évvel idősebb asszonyságok harcát az orvosért.
Időnként hörögve köhögtem, ekkor tisztelettel néztek rám: úgy tűnt, irigyelnek, amiért jogosan vagyok jelen a körzeti orvosnál. (Különben össze is kevertem a hármas nénit az ötös nénivel - énnemtom, ezek a nénik nagyon hasonlítanak, hát nem? -, ezért vagy fél órával később jutottam be.)
Amúgy kedves munkahelyi barátnőm könyörgött, hogy egy héttel később mondjak fel, mert jövő héten elvileg én helyettesítem a tím lídet (elég szánalmas ez így fonetikusan, úgyhogy marad), szóval aszongya, hogy: kurva sokat röhögnénk, ha te lennél a főnök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése