A barátaim, vagyis azok az emberek, akiket jobb elnevezés híján így szólítok, de valójában egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi történik velem, mert nagyrészt a hallgatóság szerepét töltöm be felettébb izgalmas életükben, szóval ezek a bizonyos illetők teljesen összeegyeztethetetlenek egymással, így aztán legalább öt születésnapi bulit kell rendeznem nekik külön-külön saját magammal, hogy megünnepeljünk engem. Mi.
Amúgy meg leginkább egyedül szeretnék ünnepelni, vagy legalábbis csak a hugyos macskámmal. Márminthogy természetesen nem szeretnék ünnepelni, merugye a születésnap is csak fikció, mégpedig a ki nem szarja le kategóriába tartozik, meg hát valahogy az "igyuk moslékrészegre magunkat" projektet egyre nehezebben viselem, ezért is töltöm majd a hétvégét különböző emberek társaságában mindenféle kocsmákban, hát nem logikus?
Különben meg arra is rájöttem, milyen pontatlan volt az eddigi mantrám, le kell cserélnem tehát: szeressen valaki engemet helyett szeressek már valakit végre én, picsába.
Ezügyben különben is bűntudatom van, merhogy ma ismerősnek jelölt a buta wiwen az a kedves, ámde felettébb idegesítő régi tanítványom*, akivel anno együtt jártam és akit ocsmány, gonosz, aljas (plusz három rettenetes jelző) módon kirúgtam azért, hogy éveket gyűlölködhessek végig egy gyilkos kapcsolatban.
Neki lelke volt, én meg egy zseni hentesre vágytam, hát így megy ez.
PS.: A hirdetésemet lásd fent. Ezúton keresem Őt.
* utánam bánatában gyorsan teherbe ejtett egy lányt. Most vajon mi áll a lapján, na mi?
Igen, igen, az lesz az, tessék hangosabban mondani, utána pedig írjátok a füzetetekbe: elvált.
Amúgy meg leginkább egyedül szeretnék ünnepelni, vagy legalábbis csak a hugyos macskámmal. Márminthogy természetesen nem szeretnék ünnepelni, merugye a születésnap is csak fikció, mégpedig a ki nem szarja le kategóriába tartozik, meg hát valahogy az "igyuk moslékrészegre magunkat" projektet egyre nehezebben viselem, ezért is töltöm majd a hétvégét különböző emberek társaságában mindenféle kocsmákban, hát nem logikus?
Különben meg arra is rájöttem, milyen pontatlan volt az eddigi mantrám, le kell cserélnem tehát: szeressen valaki engemet helyett szeressek már valakit végre én, picsába.
Ezügyben különben is bűntudatom van, merhogy ma ismerősnek jelölt a buta wiwen az a kedves, ámde felettébb idegesítő régi tanítványom*, akivel anno együtt jártam és akit ocsmány, gonosz, aljas (plusz három rettenetes jelző) módon kirúgtam azért, hogy éveket gyűlölködhessek végig egy gyilkos kapcsolatban.
Neki lelke volt, én meg egy zseni hentesre vágytam, hát így megy ez.
PS.: A hirdetésemet lásd fent. Ezúton keresem Őt.
* utánam bánatában gyorsan teherbe ejtett egy lányt. Most vajon mi áll a lapján, na mi?
Igen, igen, az lesz az, tessék hangosabban mondani, utána pedig írjátok a füzetetekbe: elvált.
kár, h sok nő hisz abban, h ha felcsináltatja magát akkor az and they lived happily ever after következik majd be. sosem tudtam erre rávenni magam, akármennyire is akartam egy pasit. es egyébként sosem voltam benne biztos, h a barátság vmilyen szinten nem biznisz, meghallgatsz, meghallgatlak, segítünk, azonos az érdeklődési körünk, ne legyünk egyedül blabla.
VálaszTörlés"valójában egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi történik velem" - biztos ez?
VálaszTörlésén nem kétlem, hogy a maga módján mindenki jót akar és szeret, de azért én mégis ezt érzem, igen
VálaszTörlés(talán én máshogy képzelem a szeretést)
VálaszTörlésa barátság üzlet? shit, bazmeg, ma még felkötöm magam
VálaszTörlésnem tom, túl racionális vok mostanában. nem vok biztos benne, mert akkor is hiányoznak a barátaim, amikor kib..nak éppen velem, vagy amikor nem tudnak segíteni. (ezt csak azért mondom, h ne kösd fel magad) és amúgy, h képzeled e a szeretést?
VálaszTörlésha még egyszer leírod, hogy "vok", isten bizony kitiltalak:D
VálaszTörlés