Óbazmeg, hát akkor is iszonyatos dráma van, ha nem csinálok semmit, csak létezem. *

Néha úgy kéne, hogy engem is megvéd valaki, engem is hazahoz, szeret, ha négy napja nem fürödtem, hát istenem, nem gond, én is, én is ezt akarom, legyen nekem is pótanyukám, apukám, valaki, akivel lehetek gyenge, nyomorult, védtelen, akit elárulhatok és aki akkor is megbocsát, merhát én vagyok az ő szerencsétlen, nyomorult gyermeke, valaki, aki úgy szeret mintha jó volna.

(Néha felébredtem arra, hogy gyűlöllek.)





*a kétkedőknek üzenem: nem, ez kb már tíz éve nem tetszik