Álmomban egy óriás ruhacsipesz azt mondta nekem, hogy a félelemmennyiség csökkentése - a bibói "utópia" kategórikus imperatívusza - természeténél fogva nem a tökéletes társadalom deskripciója, hanem a társadalom tökélesíthetőségének regulatív elve, s mint ilyen találhat a "tökéletes bűnösség keretében", a történelemben is ilyen példákat és megfeleléseket, melyek alapján a hatalomkorlátozásra és a félelemcsökkentésre irányuló ideákat talán nem kell teljesen utópisztikusnak tekinteni.
Persze oka van a csipesz fixációmnak: a számlák a postaládában ragadtak, mer a kulcsnak nyoma veszett és én mindennap késekkel, villákkal és ollókkal felszerelkezve túrom és feszegetem és rángatom azt a vacakot, egyelőre hasztalan. Sok elpazarolt év, mért is nem betörőkkel jártam zenészek helyett...M aszonta, hogy simán szétveri, lám, lám, ősemberrel azért sikerült romantikus viszonyba bonyolódnom.
ez jutott erről eszembe:
VálaszTörlésA rátóti ürgepásztor
álmodott egy vég kolbászról,
aztán álmát felkötötte
kéményben a rőzsefüstre.
Majd álmodott egy kabátról,
amely föl-le fut magától,
a kéménybe is fölszaladt,
elvitte a kolbászrudat.
mély hódolattal,
i
nekem sajna nem megy ilyen jól...
VálaszTörlés