csütörtök, január 10, 2008

ufós

Ő: Na jó, legyen, egyszer élünk.
Én: Hát, nagyon remélem.

Van persze jóban is rossz, derűre ború, meg ború és derű, meg ezek ilyen váltakozásban, szóval a lényeg, hogy megszűnik a munkám - lesz persze másik, valahogy mindig van -, kicsi, különös indiaiak csinálják majd helyettem, én meg ufó vagyok, szeretek beszélgetni, de persze nem, egyáltalán nem, mindegy, szavak nélkül érteni majdnem beszélgetés, na szóval értitek, biztos mer proli is vagyok, le is tolok mingyár valami szalonnát a torkomon, de mindez persze csak azért van, mert én kevés vagyok ide, ez itt nem az idealistáknak van csinálva kéremszépen - én csak a villanyszámlára gyűjtök amúgy -, nem értek semmit, de frankón.
Egyébként meg bevallom, hogy néha azért jó lenne, ha valakit érdekelne ami velem történik.
Jaja, kicsit rossz most, de elmúlik.

3 megjegyzés:

  1. A francba, nagyon sajnálom. Én régebben sose rettegtem amiatt, hogy lesz-e miből megélnem, de az utóbbi egy-két évben néha nyelek egy-két idegeset.

    VálaszTörlés
  2. hát, minket cégen belül rakosgatnak, egészen korrektek, mert utcára nem kerülünk, inkább attól félek, hogy valami olyasmit kell csinálnom amit nagyon nem akarok, bár most egész kellemes kilátások vannak, mint pl egy hónapos (!) tréning Bristolban, ami lássuk be, remekül hangzik, de persze ez csak pletyka egyelőre

    VálaszTörlés
  3. Hátha kivételesen nem csak a szar pletykák igazolódnak be...

    VálaszTörlés