kedd, április 08, 2008

Das Leben ist jetzt

Samantha mosolyog a kemó közben. Nyomják bele az infúziót és ő nevetgél meg viccelődik. Értitek, nem hányik, mosolyog meg nevetgél, mer ő annyira fasza.
Buddha azt mondta, hogy távolodjunk el a fájdalomtól. De őt sosem kapcsolták infúzióra.

Ma nagyon fontos, nagyon súlyosan multimérgezett emberek látogattak meg minket, asszem olyan pofával néztem őket mint aki fingszagot érez, nem tehetek róla, amíg csak logós bögrét (a post címe látható a szép piros bögrén, shite) és tollat osztogattak, még elviseltem valahogy a majomparádét, de amikor zászlócskákat kezdtek kitűzni a falra minduntalan felvisítva a cég neve láttán, akkor sajnálni kezdtem, hogy nincs vadászpuskám. Nem tudom meddig viselem el ezt az egészet.
Menekülni kell.
Köpni kell.
Hányni kell.

Túlélni kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.