Elvesztettük az egyik kedves kollégánkat. De úgy frankón. Nincsen neki már esze. Pozíciót meg lóvét akar és ezért bármire hajlandó. Fújtatva járkál egész nap és a szemét forgatva arról beszél, hogy le kell tolni az inboxot gyerekek, pörgessük gyerekek, gyerünk, gyerekek.
Az én tevékenységem nagyjából abból áll, hogy elkerekedett szemmel figyelem őt (bevallom, először azt hittem viccel, de sajnos nem), rendkívül hatékony vagyok bezony (Van egy tábla a Tesco-ban, minden este elmegyek oda és felírom, hogy Fuck Off), kibaszottul utálom ezt a munkát, pedig tulajdonképpen egészen vicces: mi adunk hozzáférési jogokat még az atyaúristennek is, ha kedvem tartja, hát letiltom a nagyon embereket a számítógépükről, hehehe, kirúgnának, na persze, szóval nem csinálok ilyent, jó gyerek vagyok, pörgetem az inboxot, közben bámulom a telefont, hogy hívjon az apám, hogy mi van, hogy vannak, mit csinálnak, hol vannak, hánynak, nem hánynak; pörgessük az inboxot mikor az anyám lehet hogy nemsokára meghal, hát igen, a dimenziók azok izgalmasak, nem baj, az élet az egy ilyen, ma például csavarhúzóval nyitottam ki a söröm (vagány vagyok, sörözök miután letoltam az inboxot, háddenem?), több sebből vérzek, fasza vagyok, székre állok, tegnap hajnalig sírtam, tolom az inboxot, néha jó sírni, de tényleg, tolom az inboxot, pörgetem, a szenvedés alapvető oka a nem-tudás, tolom, pörgetem. Az inboxot. Én.
Az én tevékenységem nagyjából abból áll, hogy elkerekedett szemmel figyelem őt (bevallom, először azt hittem viccel, de sajnos nem), rendkívül hatékony vagyok bezony (Van egy tábla a Tesco-ban, minden este elmegyek oda és felírom, hogy Fuck Off), kibaszottul utálom ezt a munkát, pedig tulajdonképpen egészen vicces: mi adunk hozzáférési jogokat még az atyaúristennek is, ha kedvem tartja, hát letiltom a nagyon embereket a számítógépükről, hehehe, kirúgnának, na persze, szóval nem csinálok ilyent, jó gyerek vagyok, pörgetem az inboxot, közben bámulom a telefont, hogy hívjon az apám, hogy mi van, hogy vannak, mit csinálnak, hol vannak, hánynak, nem hánynak; pörgessük az inboxot mikor az anyám lehet hogy nemsokára meghal, hát igen, a dimenziók azok izgalmasak, nem baj, az élet az egy ilyen, ma például csavarhúzóval nyitottam ki a söröm (vagány vagyok, sörözök miután letoltam az inboxot, háddenem?), több sebből vérzek, fasza vagyok, székre állok, tegnap hajnalig sírtam, tolom az inboxot, néha jó sírni, de tényleg, tolom az inboxot, pörgetem, a szenvedés alapvető oka a nem-tudás, tolom, pörgetem. Az inboxot. Én.
poszt-fucking-modern.
VálaszTörlés