Parancsósz, bazmeg?

Ma végképp elegem lett az eladók parancsósz, bazmeg?-attitűdjéből, úgyhogy kéretlenül beszélni tanítottam egy sima agyú boltos kisasszonyt, akitől a kávémat próbáltam megvenni, szegény sajnos nem beszéli a magyar nyelvet (ez ugye valamiért mintha alapkövetelmény lenne a szolgáltatóiparban dolgozók között ugyebár), ezért egyáltalán nem értettem a kávé árát és egy pillanat alatt agyvérzés közeli állapotba kerültem a tompa tekintete, meg a szánalmas bugyborékolása miatt, így körülbelül négyszer kérdeztem meg, hogy Elnézést, hogy mondta, mennyi lesz? a negyedikre kimondta tagoltan, érzem én, hogy pályát tévesztettem, a logopédus az egy menő szakma, háddenem?
Amúgy meg csak az bosszant az új szerződésemben, hogy a csudás pozícióm betöltéséhez szükséges legmagasabb iskolai végzettség középfokú, lassan szó szerint kitörölhetem a seggem a két kibaszott diplomámmal, hat fölösleges év, dugtam volna többet inkább.
Ma különben az egész napomat azzal töltöttem, hogy elképzeltem, ahogy az óceán partján futok, seggemben egy alligátorral. Szép kép.