Egy városi patkány bringás feljegyzései

Az úgy volt, hogy amíg ti meccset néztetek, addig én kaptam egy biciklit, a bicikli csodás, házi oltárt építek neki, a macska épp rémülten csipogva nézegeti, a bicikli betölti a lakást, nem fér el sehol, többé nem tudok kimenni az ajtón, a bicikli óriási, az előszoba kicsi, jajjaj, a városi biciklizés maga a halál, eltévedtem és hősiesen tekertem Fót felé, amikor egy ember nagyságú cserebogár szerelmesen a mellemnek feszült, ettől aztán rettenetesen megijedtem, kurva nagyot estem rémületemben, majd több sebből vérezve végre megtaláltam a hazavezető utat, persze ma a világ legtrapézabb nadrágában mentem dolgozni, a szárát a bringázáshoz tökig húztam, de mégis végig tartanom kellett Újpalotától a Váci útig, meglepő módon nem ütött el senki, gyűlölöm a gyalogosokat és az autósokat, pár részeget majdnem elgázoltam, tök jó volt bringázni, kéne egy tetanusz.



PS.: Komolyan elestél? A biciklinek nem lett semmi baja, ugye?