kedd, július 08, 2008

"Hogy ami volt úgy többet nem lesz semmi"

magamhoz igazítom a rosszat, felnövök, felsorakozom, átállok hozzá, így leszünk mi együtt egy boldog, nagy család: én, a rossz, meg az álmaim.

1 megjegyzés:

  1. Bátran viseld magányodat,
    én számon tartlak téged,
    ne hagyd a sorsod csillagokra,
    benned érjen a végzet.


    Vállad két éber sarka közt
    ha sisteregve átcsap,
    tudom, több vagy mindannyiunknál,
    benned vakít a bánat.


    Légy hát, akár az állatok,
    oly nyersen szép és tiszta,
    bátran figyelj, mint ők figyelnek
    kegyetlen titkaikra.


    S egy éjjel, magad sem tudod,
    mint égig érő ének,
    feljönnek benned napjaid,
    a halhatatlan évek:


    az este nem lel senki rád,
    az este sírva, késve
    hiába járják pitvarod:
    csak én látlak. Vagy én se.

    VálaszTörlés