"And I say thank you Mom, Hello Mom, Thank you Mom, Hi Mom"

Mo:Te, figyelj, nincs feldagadva a karom? Biztos rákom van, le kell vágni.
Ma:Hülye vagy, mér lenne rákod?
Mo:Mér ne lenne? Az egész családom rákos.

A betegség pofájába ordítok, a betegség az én nagy tanítóm, egy hónapja nem futottam, gyerekek, mosmár nyilván rákos vagyok, leszek, voltam, a futós zenéimet hallgatom munkába menet, elszédülök mikor elképzelem ahogy árad az endorfin, az endorfintól folyton vigyorgok, jövök, megyek, haladok, mindig három kilométernél tartok mikor a néni azt sikoltja szuiszájd, nevetni kell ha rákos az ember, mindig nevetni kell, nyihogva röhögni, hazamegyek, nevettetem az anyám, taszigálom a vécére, ilyet nem szabad, mer ő beteg, vigyázni kell nehogy elessen, de már Woody is megmondta, hogy sokat kell nevetni, ezér aztán nevetünk, a családot operálják, kemózzák, a családom meghal, végignézzük, ahogy meghalnak, sorban, egymás után, meghalok én is, jeges kéz a torkomon, a gyomromban, a szívemben, meghalunk, mindenki meghal, halott lesz, lelövik, ugye?, mindent úgy kell fogadni az élettől, ahogy jön, szemlélődni, megvizsgálni, elengedni, elengedni, _e_l_e_n_g_e_d_n_i_, jön, elmegyek vele, nem megyek el vele, megtartom, csócsálom, kiköpöm, nem ítélem meg, na persze, na persze, betegség gyere, nem ítéllek meg barátom, elengedlek, te vagy a legszebb unokahúgom, foglalkozz azzal ami jó, szeresd magad, meghalni csak pontosan, szépen, minden szavadat félreértik és senki sincs, aki segítsen.