"We are all born mad. Some remain so."

Oké, megbeszéltük, keresem a szépet mindenben, jó leszek, szeretem a sötétséget, az esőt, btw tényleg imádom az esőt, I love the rain, it washes away the memories on the sidewalk of life, ó, igen, meg kell pusztulni olyan fájdalmas tőle minden, dehát a fájdalmakban van valami heroikus ugye, lehet tőlük picsogni, a világot megvetéssel szemlélni felülről, kívülről, hátulról, belehalni a mocskos hideg víz romantikájába, Fannival nézni a koszos utcát meg az akkumulátor diszkontot az ablakból, Lie down in darkness-t olvasni és addig sírni amíg el nem ájulok, felvenni a drakula kabátomat és vadra festeni a szemem, gyerekek, az előbb eszembe jutott, hogy nyolc éve ilyenkor elmentem az egyik tanítványommal Amszterdamba - te, figyelj, nem érsz rá holnap, van egy fölösleges repülőjegyem -, nem, nem vagyok elveszett ember, fasza csaj vagyok, háromra mondjátok kórusban fasza csaj vagy és mi szeretünk téged (szép vagy és az élet könnyû veled, de ha mesélnék magamról, az fájna neked), komolyra fordítva a szót, én nemtommér van az, hogy cserbenhagynak a gépek, feleim, tegnap a számítógépem meghalt, fűbe harapott, nem bútol, nem szeret, pedig este még simogattam is, altatódalt énekeltem neki, jó, igen, bevallom, The Truth, The Whole Truth, and Nothing But The Truth, reggel már ütöttem (:elpirul), a macskám is ezér neurotikus you know, skizofrenogén anya vagyok, we are all born mad, mosmivan, gyerekek, bejövök a munkahelyemre és automatikusan bohóckodni kezdek, úgy csinálom, hogy jó legyen, de jó is, igen, jaj, szeretem magam, jó ember vagyok, szeretem magam, jó ember vagyok, szeretem magam, jó ember vagyok, szeretem magam, igen és most együtt lélegezzük be a fehér fényt a talpunkon át.