7. Értitek?! Hét.

A mandulaműtétem után megalázott a gégész. Mutogattam neki tapogatva meg hörögve a nyakam, hogy jajjaj, itt még fáj, valami meg van dagadva, nem múlik el, meg fogok halni, istenem, segítség és akkor jött az a két metszőn kijózanító mondat, hogyaszongya: Jobb ha az ott nem múlik el. Az a gégéje.
Ez csak arról jutott eszembe, hogy látom a jövőt: a közös képviselő pontosan így fog alázni, ha elmegyek hozzá és bevallom, hogy igen, ismét elhagytam, igen, mindkettőt és nem, nem értem én se hogy mér tartottam őket egy helyen, kérem cseréltesse le, verje szét, kotorja ki, na persze mondhatnám amit már régóta sejtek, hogy a postaláda kulcsok nem elvesznek, a postaláda kulcsok kéremszépen játékterembe járnak és kukákat rugdalva csuláznak a Váci úton mikor minden rendes ember alszik, de félek, hogy nem hinne nekem, az anyámnak is hiába mondogattam kamaszkoromban, hogy a rendetlenség a belső szabadság jele, egészen egyedül vagyok én ebben a világban, a Fanni is elfordult tőlem, valami olyant mondott az előbb, hogy neki egész szimpatikus az egyik kaputelefon szerelő és ezér elmegy vele inni ma este, a csalfa állatja, ej.