szombat, december 13, 2008

két zsíros edény között, félúton

A rákényszerüléseken gondolkodtam. A nyögős nemakaráson. Az én nem akarom, te akarod bajokon. Hogy nem akar, de mégis szül. Hogy nem akarja, de mégis szülök. Hogy ott akarna lenni, de itt van. Hogy itt akar lenni és mégis elmegy oda. Hogy csinálja de nem csinálná és nem csinálja de azt hiszi muszáj, hogy velem, pedig valaki mással kéne, hogy nekem, de valaki másnak kéne. Megfelel, pedig nemmegfelelni volna jó, nem mondja, de mondani kéne és mindig beszél, de hallgasson már, hogy nem azt, nem úgy, nem, nem és hogy sok életen át mindenki ugyanúgy félrecsinálja, félrehiszi, félretudja, félremondja, félreéli, fél(ig él)i.

4 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.