Igazából mindig is nagy problémám volt a gőg, de most, hogy állás után kell kuncsorognom, végképp borzalmasan kínoz.
Otthon azért megszoktam, hogy nemigen mondtak nemet, ha jelentkeztem tanítani: ha a próbaórád fasza, akkor általában akad elég munka (az más kérdés, hogy elég rendesen kizsákmányolnak a legtöbb helyen, plusz kényszervállalkozóvá tesznek és inged-gatyád kifizeted ha nem feketén dolgozol), de itt... itt folyamatosan falakba ütközöm: nem vagyok anyanyelvi, nem tudok olaszul, nem itt végeztem, blablabla és hát ezt iszonyú nehezen viselem, sokszor már arra gondolok, hogy inkább leszek kikötői dokkmunkás, mint munkáért kuncsorgó tanár (ráadásul szerintem sokkal jobban keresnék), annyira megalázónak érzem az egészet: hat év kibaszott tanulás (főiskola és egyetem ugye; oké, nem pisiltem vért, hogy sikerüljön lediplomáznom, de akkor is) és összesen tíz év tanárkodás után mindenhol elutasítanak, vidám tényleg.
Faszér tanultam, mikor lehetnék parkettás vagy villanyszerelő, ezeket nyilván remekül nyomnám olasz nélkül is és egyáltalán, az olaszok mi a tökömér nem tudnak valami rendes nyelven (angol) a sajátjuk helyett...?
Az is csudaszép, hogy az öt magyarból akinek írtam a wiwen egy válaszolt (inkább nem mondok semmit), viszont ma felcsillant a remény: tök véletlenül belefutottam egy magyarba, aki épp beindít itt egy nyelviskolát és rögtön találkozóra invitált (bár nem hitegetett, mondván ő most főleg diákokat keres), mondjuk lehet, hogy csak magyarkodni akar kicsit és a Piazza Oberdanon könnyes szemmel elénekeljük majd a himnuszt, nemtom...btw vasárnap éjjel hazamegyek kicsit megint, szőrös szeretteimet itthagyom, ja, fontos: ha van isten és találkoztok vele, ezúton üzenem neki, hogy bekaphatja.
PS.:
Mar: Nem is vagyok szőrös.
Mo: A lábad szőrösebb mint az enyém. És a mellkasodon is van vagy tíz szőrszál. Sőt, szakállad is van. Tök szőrös vagy.
Otthon azért megszoktam, hogy nemigen mondtak nemet, ha jelentkeztem tanítani: ha a próbaórád fasza, akkor általában akad elég munka (az más kérdés, hogy elég rendesen kizsákmányolnak a legtöbb helyen, plusz kényszervállalkozóvá tesznek és inged-gatyád kifizeted ha nem feketén dolgozol), de itt... itt folyamatosan falakba ütközöm: nem vagyok anyanyelvi, nem tudok olaszul, nem itt végeztem, blablabla és hát ezt iszonyú nehezen viselem, sokszor már arra gondolok, hogy inkább leszek kikötői dokkmunkás, mint munkáért kuncsorgó tanár (ráadásul szerintem sokkal jobban keresnék), annyira megalázónak érzem az egészet: hat év kibaszott tanulás (főiskola és egyetem ugye; oké, nem pisiltem vért, hogy sikerüljön lediplomáznom, de akkor is) és összesen tíz év tanárkodás után mindenhol elutasítanak, vidám tényleg.
Faszér tanultam, mikor lehetnék parkettás vagy villanyszerelő, ezeket nyilván remekül nyomnám olasz nélkül is és egyáltalán, az olaszok mi a tökömér nem tudnak valami rendes nyelven (angol) a sajátjuk helyett...?
Az is csudaszép, hogy az öt magyarból akinek írtam a wiwen egy válaszolt (inkább nem mondok semmit), viszont ma felcsillant a remény: tök véletlenül belefutottam egy magyarba, aki épp beindít itt egy nyelviskolát és rögtön találkozóra invitált (bár nem hitegetett, mondván ő most főleg diákokat keres), mondjuk lehet, hogy csak magyarkodni akar kicsit és a Piazza Oberdanon könnyes szemmel elénekeljük majd a himnuszt, nemtom...btw vasárnap éjjel hazamegyek kicsit megint, szőrös szeretteimet itthagyom, ja, fontos: ha van isten és találkoztok vele, ezúton üzenem neki, hogy bekaphatja.
PS.:
Mar: Nem is vagyok szőrös.
Mo: A lábad szőrösebb mint az enyém. És a mellkasodon is van vagy tíz szőrszál. Sőt, szakállad is van. Tök szőrös vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.