(would-be) vita nuova

[16:17:47] … amúgy meg csináltam egy kurva nagy csokitortát
[16:17:54] … szerintem belehalsz mire megeszed
[16:18:12] … lehet, hogy kéne vinni az emberevő néniknek is a házban

Mióta kiszakadtam az otthoni munkamániámból (munka előtt és után is tanítottam - az úgy mondjuk napi tizenkét óra -, hogy ne nagyon kelljen gondolkodnom) és hátébé vagyok, mer a buta digók miatt alig taníthatok, azóta megszállottan főzök.
Mindig szerettem főzni, de mikor egyedül voltam, akkor magamnak utáltam csinálni bármit, másnak meg ritkán volt alkalmam - najó, például Dé azér részesült a jóból néha: tavaly tavasz óta sírdogálva emlegeti valamelyik hétvégén kreált (mellesleg tényleg csudajó) lecsómat - , most meg lelkes közönségem van, szóval megvadultam és habarok, dinsztelek, pirítok, posírozok, blansírozok (bármit jelentsen is mindez) rogyásig.
Mióta tavaszi lefogyási akciót indítottam magam ellen azóta kétszer annyit főzök, mint átlagosan megszállott napjaimon, merhogy sajnos a szaggal kell jóllaknom, jajjaj.
Szerintem hamarosan átképzem magam szakáccsá, úgyse tartom sokra a szellemi munkát, gyerekek, milyen fasza lesz hetven liter krumplifőzeléket hisztérikusan kavargatni a menzán, hú, alig várom az új életemet.