Ha az ember rosszul van, akkor iszonyú furcsa tudatállapotba kerül és meglepő módon ezt még az iszonyú furcsa tudatállapot kellős közepén is érzékeli: amikor túlságosan süt a nap és a hányás már a fogát csiklandozza, minden szag és hang külön életre kel, ugyanakkor az egész olyan álomszerű, tompa, mintha egy kút mélyére dobták volna vattával teli nejlonzacskóval a fején, továbbmenni már nem tud, a földre lefeküdni meg mégsem illik; igen, azt hiszem ez az állapot vetekszik az ájulás előttivel, amikor az ember tényleg kirajzolódik a világból, gyerekek, ajánlom kipróbálásra, még mozijegyet se kell venni; mondjuk kétségtelenül nehéz az éberségünket nem kikapcsolni amikor éppen lehányjuk a cipőnket, dehát.
kosz a szolidaritast, de inkabb jobbulj!
VálaszTörlésmár jobb, valami átmeneti üzemzavar volt remélem (de a marci annyira kedvesen ápol, hogy lehet, hogy szimulálok még egy kicsit)
VálaszTörlésJobbulást!
VálaszTörlésó, köszi, már egész jól vagyok
VálaszTörlésEzt a mondatvégi dehátot Te loptad m-től, vagy ő Tőled? (halál idegesítő)
VálaszTörlésén biztos nem loptam, de kétségtelenül elég modoros. ki az az m?
VálaszTörlésá, akkor azért vagy Te a fogadott nővére
VálaszTörlésvalami megint nélkülem zajlik velem...
VálaszTörléshát hány m-es jó barátnőd van? akit én is ismerek
VálaszTörlésa fogadott nővér-izé megzavart
VálaszTörlésidézet tőle
VálaszTörlés