És azért muszáj beszélnem a torokszorító dolgokról, a közelgő karácsonyról, amitől azt hiszem az egész családom retteg, a közelgő anyám nélküli karácsonyról, aminek a gondolatától is legszívesebben az ágy alá bújva sírnék életem végéig, meg a kicsire aszalódott apukámról, aki hálálkodva köszönte meg, hogy főztem neki mikor otthon voltunk, bármit megtennék, hogy jobb kedve legyen és tudom, hogy semmit sem tudok tenni és bármit megtennék, hogy feltámasszam az anyámat, tegnap valaki azt mondta, a halál nem szomorú, mert elkerülhetetlen, nincs az elkerülhetetlen dolgoknál szomorúbb, én mondom feleim, bármit megtennék, hogy legyen még egy közös karácsonyunk, bármit, de nem lehet, mert az anyám nem lesz itt soha többé.