Ha azt feltételezzük, hogy az énblognak van létjogosultsága (sokan olvasnak énblogot, már mért ne lenne; sok fölösleges vackot olvasnak sokan, szóval az olvasók mennyisége nyilvánvalóan nem ad felmentést, úgyhogy már mért lenne), akkor az énblogban leírt bárminek (mennyei marhahús leves, félelmeink, csodás utazás, kosz a lakásban, nagy szerelem, jó dugás, rossz dugás, jó film, rossz film, szakítás, elmebeteg házmester és egzisztencialista macska) bizony van létjogosultsága.
Lássuk be, hogy az énblog olyan műfaj, amiben a blogíró kultuszt csinál (vagy legalábbis e kultusz kialakításán dolgozik nagy erőkkel) saját magából és ennek érdekében ízekre szedi a lelkét, kiteregeti életének rengeteg apró mozzanatát, miközben az olvasóktól valamiféle (hiúságából, exhibicionizmusából és persze ember mivoltából adódóan inkább pozitív) reakciót vár.
Az tény, hogy az ilyen lény általában azt képzeli, hogy a) jobban, viccesebben és érdekesebben tud írni az átlagnál b) több, viccesebb és érdekesebb gondolata van az átlagnál c) érdekesebb és tartalmasabb (viccesebb/tragikusabb) élete van az átlagnál.
Mindezek természetesen nem feltétlen igazak és igen, kevés a jó énblog, de számon kérni különbejáratú netes szappanoperánkon azt, hogy mér (nem) erről/(nem) arról/(nem) így/(nem) úgy beszél, hát hogyismondjam...mondjuk pont annyira fölösleges (és igazságtalan), mint egy katatón skizofrént arra kérni, hogy főzzön hatfogásos karácsonyi vacsorát.
Lássuk be, hogy az énblog olyan műfaj, amiben a blogíró kultuszt csinál (vagy legalábbis e kultusz kialakításán dolgozik nagy erőkkel) saját magából és ennek érdekében ízekre szedi a lelkét, kiteregeti életének rengeteg apró mozzanatát, miközben az olvasóktól valamiféle (hiúságából, exhibicionizmusából és persze ember mivoltából adódóan inkább pozitív) reakciót vár.
Az tény, hogy az ilyen lény általában azt képzeli, hogy a) jobban, viccesebben és érdekesebben tud írni az átlagnál b) több, viccesebb és érdekesebb gondolata van az átlagnál c) érdekesebb és tartalmasabb (viccesebb/tragikusabb) élete van az átlagnál.
Mindezek természetesen nem feltétlen igazak és igen, kevés a jó énblog, de számon kérni különbejáratú netes szappanoperánkon azt, hogy mér (nem) erről/(nem) arról/(nem) így/(nem) úgy beszél, hát hogyismondjam...mondjuk pont annyira fölösleges (és igazságtalan), mint egy katatón skizofrént arra kérni, hogy főzzön hatfogásos karácsonyi vacsorát.
Sőt, kifejezetten ideges leszek, ha nincs reakció, mert az azt jelenti, hogy senkit sem érdekel, amit írtam (ami persze nem igaz, ahogy elnézem a napi látogatók számát). Minden énblogger egy titkosilonka, vágyja a sikert, persze.
VálaszTörlésén nem leszek ideges, inkább néha elcsodálkozom, hogy milyen marhaságok váltanak ki furcsa reakciókat, míg a szerintem igazán fontos és izgalmas dolgokra időnként a kutya se mond semmit.
VálaszTörlésde egy énblogger sikere csak a kommentek számában mérhető? nemár...ez olyan olcsó.
Jajj, dehogy, nem a kommentek számában :) kb mindenhol, ahol írok bármit is, nevetséges marhaságokra jön a legtöbb komment általában, míg a nagy lélegzetű, két napig írt posztjaimra senki nem ír semmit. NYILVÁN, mert annyira igazam van, annyira megfogalmaztam a létezőt és valóságost, hogy mind Coelho, mind Jung elmehet a picsába :)
VálaszTörlésamúgy meg 80%-ig igaz, hogy birka-komment = irónia üzemmód ON :)
Többé-kevésbé rendszeres olvasója vagyok a blogodnak (a "kevésbé" éppen akkora mennyiség, amennyivel - az időt választva elszámolási egységnek - jelen bejegyzés születése után írom ezt a hozzászólást), de csak akkor kommenteztem meg, amikor hányásszerűen kikívánkozott belőlem (értsd jól: nem tudtam visszatartani; eddig asszem' egyszer), nohát, ez megint egy ilyen eset, pozitív hányás, tudd: többnyire igen jól szórakozom, a nyelvhasználat köt le, főleg az öltögetések, be is írom ide, hogy látszódjon, meg tudd, megtudd, tudd meg: Fasza blog. Kérlek, tekintsd ezt százhúsz kommentnek. Vagy amennyi kell. Ezeregynek.
VálaszTörlésÜdvözöl elektronikus naplód híve:
E.D.