kedd, február 23, 2010

Megint az anyámmal álmodtam. Álmomban a nagymamám második esküvőjét (!) szervezte és együtt volt az egész család, nevettünk, mindenki nevetett, az anyám beteg volt álmomban is, de használt neki a kemó és visszanőtt a haja meg tudott járni is, csak nagyon sovány volt, nevetett az apám is, örültünk mindannyian.

A legrohadtabb a halálban az, hogy hiába tudod, hogy az élet része és elkerülhetetlen, meg tulajdonképpen semmi rossz nincs benne, az, aki meghalt, mégis rettenetesen hiányzik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése