Került egy kis net, de semmi kedvem írni, ezért írok gyorsan...
Szerelmes vagyok az új lakásba, itt még az is elviselhető, hogy minden reggelimet kihányom, viszont szerencsére sikerült erre az egy hányásra redukálni a napi adagot. Sőt, ha annyit eszem, mint két vaddisznó, akkor egész fitt is vagyok, szóval úgy látszik ez a titka a 3 in 1-nak: zabálni kell, hogy ne csak a gumicukrok legyenek jól, hanem én is emberhez hasonlítsak.
Szerintem a hasam már meglepően nagy, dehát ugye még a felénél se tartok, szóval egyelőre nem kéne meglepődni...
Ja, kaptam vízumot én is, szóval lassan megint költözködünk, Texasba megyünk, dolgozni fogunk ja nem, nem, bocsánat, az egy másik sztori, Texasban szülünk (jézusom), btw szülés: a múltkor egy tanítványom megkérdezte, hogy akkor most hol lesz a "világra hozatal", hihetetlen, hogy a terhességet (jaj, bocsánat, mit nem mondok, szóval várandósságot) is hogy elérte a politikailag korrekt nyelvhasználat, én nem is értem, hogy mér lehet olyant mondani pl, hogy ikrek vagy vajúdás vagy köldökzsinór? Nem kéne ezekre is kitalálni valami szépelgő kifejezést? Fú, most beugrott, hogy az undorító okádásomat csodás eufemizmussal "reggeli rosszullétnek" becézik, nahát mosmár igazán, nade tényleg...
Egyébként meg lassan fürdünk a tengerben, alig várom, teljesen megváltoztam: városi patkányból merengő, természetimádó lény lettem, képes vagyok fél órán át szótlanul nézni a rózsákat a kertben, igen, kicsit olyan beszívott ez a terhes hangulat, csodálatos, hogy nem kell már öt percenként hánynom, szinte sose vitatkozom semmin, szelíd vagyok és nagyon buta, legnagyobb boldogságom, ha megehetek száz kiló dinnyét egy nap és korán lefekszünk...Kis örömök, én mindig mondtam.
Szerelmes vagyok az új lakásba, itt még az is elviselhető, hogy minden reggelimet kihányom, viszont szerencsére sikerült erre az egy hányásra redukálni a napi adagot. Sőt, ha annyit eszem, mint két vaddisznó, akkor egész fitt is vagyok, szóval úgy látszik ez a titka a 3 in 1-nak: zabálni kell, hogy ne csak a gumicukrok legyenek jól, hanem én is emberhez hasonlítsak.
Szerintem a hasam már meglepően nagy, dehát ugye még a felénél se tartok, szóval egyelőre nem kéne meglepődni...
Ja, kaptam vízumot én is, szóval lassan megint költözködünk, Texasba megyünk, dolgozni fogunk ja nem, nem, bocsánat, az egy másik sztori, Texasban szülünk (jézusom), btw szülés: a múltkor egy tanítványom megkérdezte, hogy akkor most hol lesz a "világra hozatal", hihetetlen, hogy a terhességet (jaj, bocsánat, mit nem mondok, szóval várandósságot) is hogy elérte a politikailag korrekt nyelvhasználat, én nem is értem, hogy mér lehet olyant mondani pl, hogy ikrek vagy vajúdás vagy köldökzsinór? Nem kéne ezekre is kitalálni valami szépelgő kifejezést? Fú, most beugrott, hogy az undorító okádásomat csodás eufemizmussal "reggeli rosszullétnek" becézik, nahát mosmár igazán, nade tényleg...
Egyébként meg lassan fürdünk a tengerben, alig várom, teljesen megváltoztam: városi patkányból merengő, természetimádó lény lettem, képes vagyok fél órán át szótlanul nézni a rózsákat a kertben, igen, kicsit olyan beszívott ez a terhes hangulat, csodálatos, hogy nem kell már öt percenként hánynom, szinte sose vitatkozom semmin, szelíd vagyok és nagyon buta, legnagyobb boldogságom, ha megehetek száz kiló dinnyét egy nap és korán lefekszünk...Kis örömök, én mindig mondtam.
Csak annyira ne szívózzál be a terhességtől, hogy felcseréled, és a görögdinnyéket szagolod fél órán át és a rózsákat eszed meg, bár lehet, attól még jobban lennél :)
VálaszTörlésA dinnyékkel én is így voltam. Szerintem az akkori lányom nem magzatvízben úszott, hanem dinnyelében. Azóta is imádja. Hát hajrá, de vigyázz a sok lével...
VálaszTörlés