bunkó nyár meg ilyenek

Na végre, végre, reggel nyüszítve megérkezett a bora, zuhog az eső, istenem, már a fél karomat odaadtam volna ezért, az mégsem járja, hogy 30 fokos a tenger, ráadásul állítólag az elmúlt hetekben Trieszt volt a hat legmelegebb olasz város közül az egyik, how are you? well, I'm very pregnant, thank you, a hasam már nem fáj, csodás, viszont legújabb parám a terhességi cukorbetegség (nem annyira új para, de mostanában kéne megnézetni), amire ikerterhesen, plusz egy rakás cukrossal a közeli rokonságomban jó esélyem van, szóval most igyekszem katonásan élni, kevés szénhidráttal, tanulmányozom, hogy mik bomlanak lassan, gyorsan, mit mikor jó enni, hihetetlenül összetett, jó, egyelőre nem méregetek adagokat, de nyilván eljön az is (sajnos nem tudom elképzelni, hogy megúszom), tulajdonképpen annyi baj lehet a terhességgel, hogy csodálkozom, hogy egyáltalán születnek gyerekek, tulajdonképpen annyi baj lehet a testünkkel, hogy csodálkozom, hogy a legtöbben mégis olyan sokáig húzzuk, nem baj, hát mindig tanul az ember valamit, ja, van egy találós kérdésem: hosszú, unalmas, ostoba, fölösleges, ciki, mi az? Ja, nem tudtok válaszolni, na jó, megmondom: a rémes Szex és New York 2.