Legnagyobb örömömre és meglepetésemre a cukrom tökéletes, mondjuk oké, a vizsgálat előtt diétáztam valamennyit, szerintem azt nem is hagyom abba, legalább nem leszek 9567 kiló mire megszületnek a gumicukrok, mióta folyton döfködnek és vizsgálgatnak, rá kell jönnöm, hogy nem is vagyok genetikai selejt: a vérképem és a vérnyomásom mindig tökéletes, remélem így is marad; na jó, cserébe okádok mint a szamár, ugye...most annyira örülök a hírnek, hogy kezdek elfeledkezni a szemben lakó pszichopatáról, akit tegnap vettem észre és aki, ha jól érzékeltem, távcsővel bámult, miközben az erkélyen a cukorlevivő köreimet róttam reggel fél nyolckor; azóta egy McEwan regényben érzem magam, paranoiás leszek, ha még sokáig itt maradunk...btw kicsit elhalasztottuk az utazást, hogy mindenképp legyen biztosításom mikor odaérünk, szóval lassabban szabadulok Trieszttől, de nem baj, addig is lehet tengerezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése