Tegnap egy blogban olvastam azt az - amúgy igen népszerű, bár nyilvánvalóan hamis - állítást, hogy Einstein rossz volt matekból. (Meggyőződésem, hogy ezt a rossz matekosok találták ki önigazolandó.)
Mikor Marcinak elmeséltem, ő dühösen felhorkant, mondván, hogy ez meg micsoda baromság, hiszen a matematika a fizika nyelve, úgyhogy Einstein nem lehetett rossz belőle, maximum az nem érdekelte túlságosan, amit az iskolában tanítottak. Ezután kicsit elmélyedtünk Einstein életében és Marci megnyugodott, mivel azt olvastuk, hogy már gyerekekkel és családdal dolgozott ki fontos elméleteket (jójó, utána elvált, nade), amiből a számunkra fontos tanulság az volt, hogy gyerekkel is lehet híres fizikus valakiből...(mert ez az egyik nagy paránk, hogy mi van, ha két csecsemő mellett reménytelen (otthon is) dolgozni)
Apropó gyerek: elképesztő, hogy a terhességtől olyan jámbor lettem, mint valami szopós malac. Énnemtom, ennek biztos van valami biológiai magyarázata, de az eddigi híres arroganciámnak lőttek (nem bánom egyébként, utálatosnak lenni nagyon kimerítő): egy kedves, a világot keblére ölelő ember lett belőlem, döbbenet.
Erre rátesz pár lapáttal az is, hogy a Dalai Láma egyik könyvét olvasom, Marcinak tegnap ki is fejettem, hogy miért: muszáj szép és bölcs gondolatokat olvasnom, mert hát mit mondjak majd a gyerekeknek? hogy minden szar?
Emlékszem, mikor nagyon tiltakoztam a gyerekvállalás ellen, akkor mindig az volt a legfőbb érvem, hogy jézusom, mi jót mondhatnék én egy gyereknek?
Mikor Marcinak elmeséltem, ő dühösen felhorkant, mondván, hogy ez meg micsoda baromság, hiszen a matematika a fizika nyelve, úgyhogy Einstein nem lehetett rossz belőle, maximum az nem érdekelte túlságosan, amit az iskolában tanítottak. Ezután kicsit elmélyedtünk Einstein életében és Marci megnyugodott, mivel azt olvastuk, hogy már gyerekekkel és családdal dolgozott ki fontos elméleteket (jójó, utána elvált, nade), amiből a számunkra fontos tanulság az volt, hogy gyerekkel is lehet híres fizikus valakiből...(mert ez az egyik nagy paránk, hogy mi van, ha két csecsemő mellett reménytelen (otthon is) dolgozni)
Apropó gyerek: elképesztő, hogy a terhességtől olyan jámbor lettem, mint valami szopós malac. Énnemtom, ennek biztos van valami biológiai magyarázata, de az eddigi híres arroganciámnak lőttek (nem bánom egyébként, utálatosnak lenni nagyon kimerítő): egy kedves, a világot keblére ölelő ember lett belőlem, döbbenet.
Erre rátesz pár lapáttal az is, hogy a Dalai Láma egyik könyvét olvasom, Marcinak tegnap ki is fejettem, hogy miért: muszáj szép és bölcs gondolatokat olvasnom, mert hát mit mondjak majd a gyerekeknek? hogy minden szar?
Emlékszem, mikor nagyon tiltakoztam a gyerekvállalás ellen, akkor mindig az volt a legfőbb érvem, hogy jézusom, mi jót mondhatnék én egy gyereknek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.