two days to go

Nem is én lennék, ha nem lennének szentimentális érzéseim Trieszttel kapcsolatban most, hogy két nap múlva (?) hazaköltözünk. Na jó, a hazaköltözünk erős túlzás, szóval a következő elköltözés előtt hazamegyünk vagy két hétre. Persze nem kéne nagyon szentimentáliskodni, hanem inkább pakolni kéne, meg elmélkedni azon, hogy mit fogunk elfelejteni Houston előtt, meg mantrázni, hogy ne szüljek a repülőn és minden rendben lesz.
Egyébként meg büszke vagyok magamra, mert sikerült végigülnöm Marci búcsúvacsoráját és bár a húgával nem tudtam turistáskodni, azért a körülményekhez képest még egész stramm vagyok, najó, azon kívül, hogy bárhol, bármikor elalszom és még mindig, újra meg újra hányok...